26. fejezet

Sziasztok!

Sosem hittem hogy ez a nap is bekövetkezik. Mikor megírom a befejező fejezetet. A blogom előtt egy cseppnyi önbizalmam sem volt. Most hogy ti írtatok véleményeket és olvastatok kezdek újra teljesen boldog lenni. Ezt köszönöm nektek! Sosem hittem hogy ennek a blognak ennyi olvasója lesz. Köszönöm a 19 feliratkozót, 5 díjat és 7642 oldalmegtekintést. Többen kérdezték hogy mi lesz a vége? Lottie boldog lesz Niall-lal és minden rendben lesz? Vagy pontosan az ellentettje? Most minden kiderül.

Akkor íme a New life in London című blog utolsó fejezettje!:)

*Lottie*

Teljesen olyan érzésem volt mikor Angliába mentünk. Csak most nem Max hanem a szerelmem ült mellettem  Ahogy kinéztem ott volt a repülő szárnya.

Egész út alatt azon gondolkoztam hogy mégis hogyan kérdezzek rá arra amit a szüleim nem akartak elmondani.

- Mi a baj? - méregetett Niall hatalmas kék szemeivel.

- Holnap meglátogathatnám a nagymamámat? - kérdeztem.

Szőke csak bólogatott én pedig nagyon örültem ennek. Mikor leszálltunk ismerős illat csapott meg. Amiről a gyereke korom jutott eszembe. Mennyi időt töltöttem itt Brüsszelben. Csodálatos egy hely. Niall-lal elfoglaltuk a szállást és én rögtön újra és újra beakartam járni egész Belgiumot. Így hát a főváros központjával kezdtük. A hatalmas épületeket mind a ketten megcsodáltuk. Brüsszel nevezetességeit a pisilős kisfiút és az Atoniumot. Ott álltunk a főtéren és minden fotóztunk A régi házakat az aranyos bódékat. 

A szűkös utcák tele voltak éttermekkel ahova csábították be az embereket. Mi beültünk és megkóstoltuk a híres ételeket. 

- Én már nem bírom. - nyávogott Niall.

- Ha veszek neked belga csokit akkor még jössz velem? - kérdeztem.

A szerelmem rögtön bólogatott amin jót nevettünk. Fizettünk és el is hagytuk az éttermet. Ott járkáltunk kézen fogva ahol régen futkároztam. Több rajongó odajött hozzánk vagyis Niallhoz és kértek autogramot. 

- Sajnálom de most a barátnőmmel pihenek. - szólal meg és nyomott az arcomra egy puszit.

Őt szeretem a világon a legjobban. Ujjainkat összekulcsoltuk és úgy mentünk tovább. 

- A csoki mellé kaphatnék belga gofrit is? - kíváncsiskodott.

Elnevettem magamat és bólintottam. Vásároltunk Niall kérései mellett mágneseket és képeslapokat. Már csillagok jelentek meg mikor beléptünk a szobánk ajtaján. Leültem a fotelre és megnéztem hogy mit vettünk. Nialll pár percen ott volt és romantikus csók csatába kezdtünk.

Megfogta a csuklómat és lelökött az ágyhoz.

Másnap. 

*Niall*

Ott feküdt mellettem maga a tökéletesség. Aki meghallgat és felvidít. A puha és fényes szőke haja az arcán pihent. Ahogy az ablakon keresztül besütött a nap a szemét egyre gyorsabban végül megpillantott engem a nagy barna szemivel.

- Jó reggelt gyönyörűm. - mondtam. 

*Lottie*

Ahogy felkeltem ott feküdt mellettem. Aranyosan köszöntött és én erre puszit adtam.

- Ma el kell intéznem egy fontos dolgot úgy hogy nyugodtan elmehetsz a nagyidhoz. - folytatta.

Nagyon örültem a hírnek kipattantam az ágyból és elkezdtem készülődni. Átöltöztem és az egyik közeli öregek otthonába vezetett a lábam. Ahogy beléptem ott is ismerős illatok csapta meg az orromat. Nekem nem kellett recepció hiszen tudtam hogy hányas szobában van nagyi. Beléptem és épp kártyázott az egyik szobatársával. Teljesen meglepődött mikor meglátott úgy hogy lementünk a parkba beszélgetni. Mindent elmondtam neki.

- A barátom Niall Horan. - mondtam és mutattam egy fotót.

A nagymamám megijedt és azonnal eltépte a fotót. Nem is értettem az egészet.

- Lottie ő nem lehet a szerelmed! A szüleid féltek elmondani így hát én mondom ő a testvéred. - nyögte ki.

A szívem a torkomba ugrott és forgott velem a világ. Niall a testvérem? Hogy lehet az?

- Egyszer apád Írországban volt és így lett. - folytatta.

Gondolkoztam és azonnal ott hagytam a nagyimat. Mikor meghallottam teljesen megdöbbentem. Anyáék féltek elmondani. Mikor megérkeztem Niall már ott volt. Nem tudtam magamban tovább tartani a szót.

- Testvérek vagyunk. - ordítottam el magamat.

Még meg se lepődött.

- Lottie már kettő napja tudom. Ezért akartam eljönni Brüsszelbe. Ahogy megtudtam már éreztem hogy nem leszel boldog. Max, Bella és Beck is a mennyországban van. Neked is oda kell kerülnöd. Kérlek ne haragudj meg. - mondta.

Odalépett hozzám és egy hosszú csókot adott visszalépett és elővett egy pisztolyt. 

- Teljesen igazad van. Szeretlek. - válaszoltam.

Behunyta szemét és meghúzta a ragaszt. Most már újra boldog vagyok hogy találkozhattam Max-szel.

Remélem tetszett ahogy olvastátok Lottie meghalt de boldog. Köszönöm szépen az együtt töltött időket!

Szeretlek titeket!

Fannii.xx

25. fejezet+ 5. díjam

Sziasztok!

Köszönöm a pipákat és a véleményeket!

Íme a 25. fejezet!

Jó olvasást!:)

*Niall*

Ott ültem a földön és mellettem volt Dávid teste és benne a kés. Lottie az összeomlás szélén. Arca kifehéredett és a karján folyt végig a vörös vér. Nagyon aggódtam hogy mi lesz a folytatás ott ült és sírt. Félek.

*Lottie*

Megöltem. Gyilkos vagyok. Az egész jelenet a fejemben játszódott le. Niall is ott remegett félt ő is a jövőtől. 

- El kell innen vinnünk. - szólalt meg és egy zsákba tette a testet.

Olyan volt, mint egy film. Ki vittük és Niall elvitte. Fogtam a táskámat és a lábam a szüleim házához vitt. Idegesen kopogtam be végül apa nyitott ajtót.

- Gyere be. - mondta.

Talán elmondják mi volt ez az egész.

- Ülj le. - mondta anya.

A kérését telesítettem és rettegtem a választól.

- Anyád elvetélt. Azért kellett elköltöznöd innen, mert Niall-lal vagy együtt és vele nem lehetsz! Máskor ne gyere, mert mi visszaköltözünk Magyarországra. - hadarta el a mondani valóját.

Döbbentem hallgatta. Nem tudtam mit is mondjak. Csak ültem és meredtem magam elé. 

- Miért nem lehetek vele együtt?!- kiabáltam.

- Ezt mi nem mondhatjuk el de ha egyszer elmész Brüsszelbe a nagymamádhoz ő majd elmondja - válaszoltak egyszerre.

Elköszöntem tőlük és elmentem. Mikor odaértem a szerelmem házához már otthon volt. Nem is kérdezősködtem tőle oda jött hozzám és egy puszit nyomott a számra.

- Mi lenne ha egy kicsit együtt lennénk és elmennénk Brüsszelbe. - kérdezte.

Pont Belgium talán rám mosolygott a szerencse.

- Igen az jó lenne. - öleltem át. 

Megvacsoráztunk és végül odajött hozzám és hosszú csók csatába kezdtünk. Két karja összefonódott a derekam körül és szorosan magához húzott. A tévében egyszer csak elindult a One Thing megfogta a kezemet és elkezdett pörgetni. Bármilyen nehéz a helyzet ő mindig felvidít.  A szám végén elengedte kezeimet és hátrább lépett.
- Szeretlek. - mondta.
Még egyszer magához húzott és újra csókolt.

- Niall James Horan tiéd vagyok. - szólaltam meg.

A szőke elmosolyodott és megfogta a kezemet.

Másnap.

*Lottie*

Pislákolt a nap mikor felébredtem. Niall nem feküdt mellettem így hát felöltöztem és lementem.

- Jó reggelt napsugár hogy aludtál, az ír ember nagyon mosolygott mikor lejött? - nevette el magát Louis.

- Egyáltalán aludtál? - kérdezősködött Liam.

Megvontam a vállamat és Niall-hoz mentem.

- Jó reggelt. - puszilt meg.

Kivittük a reggelit és ettünk. A srácok tovább kérdezősködtek de mi csak mosolyogtunk egymásra.

- Ma Lottie-val indulunk Brüsszelbe. - mondta hirtelen Niall.

Csodálkoztam hogy ilyen hamar indulunk de legalább minél előbb rájövök az igazságra.

- Jó szórakozást. - nevették el magukat.

Nem értettem az egészet csak mosolyogtam és felmentem pakolni. Mikor már minden fontos dolog a bőröndömben feküdt lementem és mentünk a reptérre. Mikor felszálltunk azon gondolkoztam hogy mégis hogy kérdezzek rá a nagyimnál vagy egyáltalán elmenjek-e..

Remélem tetszik!

2 komment után következő fejezet!

Most nem csak új fejezetet hoztam hanem megkaptam az ÖTÖDIK díjat. Egyszerűen IMÁDOM az olvasóimat. 

Köszönöm a díjat http://dreamgirls-all.blogspot.hu/ blog írójának:))!

Szabályok:

Válaszolj 10 kérdésre.

Írj magadról 10 dolgot.

Tegyél fel 10 kérdést.

Küldd tovább 10 embernek.

1. Válaszaim:

1. Neved? Kujbus Fanni

2. Korod? 14

3. Blog vagy trumbl? blog

4. Szereted a Csokit? igen

5. Melyik üdítő a kedvenced? coca-cola

6. Kedvenc szín? rózsaszín, kék

7. Melyik suliba jársz? Kossuth Lajos Ált Isk.

8. Miért kezdtél el blogolni? Az érzéseimet valamibe kellett fojtani ezért blogolok.

9. Hobbid? biciklizés, írás

10. Mit szeretsz a legjobban csinálni? írni.

2. 10 dolog rólam.

1. Imádok beszélni.

2. Nyáron születtem.

3. Voltam Angliában.

4. Van két testvérem.

5. Voltak teknőseim de meghaltak.

6. Régebben nagyon szerettem a rock zenét.

7. Most fogok ballagni.

8. Nem vagyok jó testnevelésből.

9. Szeretek futni.

10. Nem vagyok szerelmes.

10 kérdésem:

1. Ha hajó törött lennél mit csinálnál?

2. Kedvenc sorozat?

3. Hanyadikba mész?

4. Van példaképed?

5. Ha van akkor miért ő?

6. Kedvenc ország?

7. Neved?

8. Korod?

9. Hol laksz?

10. Mi az álmod?

Akiknek küldöm:

Most sajnos senkinek nem tudom.

Negyedik díj

Sziasztok!:)

El se hiszem. Megkapta a blogom a 4. díjat. Köszönöm Fancsikának!

Szabályok:

11 dolog rólam

11 válasz

11 kérdés

11 embernek tovább küldeni

 11 dolog rólam:

1. 14 éves vagyok

2. Egy bolond lány vagyok aki tud normális is lenni.

3. Nagyon vékony vagyok.

4. Imádok beszélni.

5. A fogszabályzóm miatt szoktak csúfolni.

6. Én Directioner vagyok és ezért nem szoktak elfogadni.

7. Kedvenc tantárgyam irodalom, német, biológia.

8. Most fogok felvételizni és már most félek.

9. Nagyon izgulós fajta vagyok.

10. Nincsen unokatestvérem.

11. Utálom a szemem színét.

11 válasz:

1- Kedvenc könyv?  Leiner Laura: Szent Johanna Gimi

2-Legjobb barát? Matiszcsák Vivien, Balogh Dzsenifer, Kallósi Fanni

3- Kedvenc illat? fahéj.

4- Mit szeretnél elérni az életedben? Kikötözni Angliában és ott pszichológus lenni.

5- Ha egy lakatlan szigetre mennél, ahova csak három dolgot vihetsz magaddal, mik lennének azok? Házam.

6- Hova szeretnél eljutni az életben? New York vagy Los Angeles

7- Milyen zenéket hallgatsz általában? Pop.

8- Milyen stílust képviselsz? Vidám, színes

9- Miért kezdtél el blogot írni? Valaki ha szomorú eret vág. Én mikor szomorú vagyok rögtön írok, mert abban el tudom mondani hogy mi is fáj. 

10-Mitől félsz a legjobban? A világvégétől és a pókoktól. 

11- Van kedvenc dalod? One Direction - Little Things

11 kérdésem:

1. Mi a legnagyobb álmod?

2. Mitől félsz?

3. Mióta blogolsz?

4. Van testvéred?

5. Milyen színű a szemed?

6. Kedvenc szín?

7. Kedvenc film?

8. Kedvenc énekesnő?

9. Legjobb barátnő?

10. Kedvenc állat?

11. Kedvenc ennivaló?

Akiknek tovább küldöm:

Matiszcsák Vivien.

Szabó Bereniké.

Harmadik díjam

Sziasztok!:)

Megkapta a blog a harmadik díját. Ezt el se hiszem. Nagyon köszönöm szépen minden olvasómnak hogy támogat. Köszönöm a ezt a csodás díjat ƒℓ๑ω٤٢ ฿.†-nak!:)

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 11 kérdésre!

3. Tegyél fel 11 kérdést!

4. Küldd tovább 11 embernek!

11 dolog magamról.

1. Directioner vagyok.

2. Van egy kutyusom.

3. Most megyek nyolcadikba.

4. Legnagyobb álmom hogy eljussak egyszer egy One Direction koncertre. 

5. Felnőtt koromban pszichológus szeretnék lenni.

6. Kedvenc írónőm Leiner Laura.

7. Kedvenc állatom a zsiráf és a kutya.

8. Régen táncoltam.

9. Szemüveges vagyok.

10. Fogszabályzóm van már lassan 3 éve. 

11. Van kettő testvérem. 

Válaszolj 11 kérdésre.

1.Kedvenc színész ?  Adam Sandler.

2. Kedvenc színésznő ? Drew Barrymore

3. Van olyan film , amin sírtál ? Marley meg én

4. Kedvenc énekes ?  Ed Sheeran

5.Kedvenc banda ?  One Direction, Little Mix

6.Van példaképed ? Ha igen ki ?  Demi Lovato 

7.És miért ő az ? (Ha van)  Mindig erős. Bármennyire is fáj neki sosem mutatja meg. Csodálatos egy ember!

8. Olvasol más blogokat is ? Igen.

9.Mikor születtél ? 1999. június 29.

10.Milyen zenei műfajt hallgatsz legszívesebben ? Pop.

11 .Van testvéred ? Van. 

11 kérdésem.

1. Kedvenc színész?

2. Kedvenc énekesnő?

3. Mióta blogolsz?

4. Szemed színe?

5. Hajad színe?

6. Kedvenc együttesed?

7. Mi az álmod?

8. Kedvenc ország?

9. Kedvenc város?

10. Van testvéred?

11. Kedvenc állatod?

Akiknek küldöm:

Lakatos Dórának: http://directionerschool.blogspot.hu/

24. fejezet

Sziasztok!

Íme az új fejezet!

*Lottie*

Meredten álltam a zárt ajtó előtt. Az ájulás szélén voltam de Niall erősen fogta a karomat. Megfogta a bőröndjeimet és elindultunk a nagy sötétségbe. 

- Míg helyre jönnek a dolgok addig lakhatsz nálam. - szólalt meg.

Elmosolyodtam. Mikor mindent elveszettem ő hirtelen megjelenik az éltemben és mindenben segít. Csodás egy ember. Házába belépve azonnal megmutatta a szobát amiben egy darabig meghúzhatom magam. Ágyra lefeküdtem és már megint azok a fránya könnycseppek. Minden más ember egész nap eszik vagy iszik én pedig sírok. Mikor már elhasználtam az összes papír zsebkendőt mikor lassan mentem le. Egy kis kör alakú asztalt vörös rózsaszirmok vették körbe. Még gyertyák ölelték át az asztalt. Az egész csodálatos volt.
- Minden rendben? - lépett elő Niall.
A lépcsőfokról azonnal a nyakába ugrottam.
- Meg sem érdemellek. - mondogattam.
Az egyik széknél letett és kihúzta majd leültem. A vacsorát hamar elfogyasztottuk. Niall-nak következett volna a másik meglepetése de megijedtem és felmenekültem. Értetlenül állt és nézett maga elé. Talán megértette de nem hiszem.
- De idióta vagyok. - csaptam a fejemet az ajtóhoz.
Több órába került míg elaludtam. Egész éjszaka forgolódtam bűntudatom volt Niall miatt.

*Másnap*

Ma van Max temetése. Idegesen mentem le és pillantottam meg a szőkét. Kotorászott ott valamit a konyhában. Ő az egyetlen aki segít és még vele is egy bunkó vagyok.
- Sajnálom hogy egy ekkora dög voltam. - futottam hozzá.
Niall csak megrázta a fejét éreztem ahogy a könnycseppjei a bőrömet érintik. Lehet hogy az mondta hogy már nem haragszik. De láttam a szemében a fájdalmat. A kanapén volt a pokróca és az alatt a zsebkendők. Görcsbe lett a gyomrom ahogy belegondoltam hogy szenvedhetett. A reggelinél nem sokat szóltunk egymáshoz. Végül eljött az idő. Arra hogy örökre elköszönjek Max-től. Az lenne az élet rendje hogy megszületünk élünk majd meghalunk.

Nem az hogy a testvéred volt barátja megöl. Ezek a gondolatok idegesítettek fel míg oda értünk a temetőbe. Ezt a helyet sosem szerettem látogatni. Mindenki jelent volt aki Max szeretett. A gyászolók a mai nap a feketét öntötték magukra.

- Gyere menjünk közelebb. - szólaltam meg és kulcsoltuk össze ujjainkat. 

A szüleim szorosan ott álltak egymás mellett mikor anya törölte le a könnyét a hófehér arcáról.  Mindenki halkan hallgatta a beszédet. 

- Ez a gyermek még alig élte az életet. Egy szörnyű gyilkosság áldozata lett. De a mennyországban örök nyugodalmat kívánunk neki. - mondta el a pap a végszót. 

Közelebb mentem ahogy eresztik le Max koporsóját. Még a legnagyobb ellenségeimnek sem kívánom hogy lássák  ahogyan a testvérüket bele vetik a földbe.

- Öcsi a túl világon is légy jó fiú. - sírtam el magamat.

Mikor mindenki elköszönt odamentem a szüleimhez.

- Mi a baj? Mi történt? - hadartam.

A szüleim csak megvonták a vállukat és elmentek. Niall átölelt és kézen fogva haza mentünk. Míg a szőke átöltözött én addig főztem.

- Hello drága. - szólalt meg.

Megpördültem a tengelyem körül és azt hittem hogy Niall. Dáviddal találtam magam szemben. Ijedten álltam és szorosan fogtam a kést.

- Nagyon megható volt a temetés. - szórakozott.

Dávid odalépett hozzám és megfogta a derekamat majd a földhöz dobott. Közben Niall is megérkezett és döbbenten állt. Dávid megfogta a hajamat és tépte a szőke pedig rávetette. Dávid ott volt a földön és én a kezemben fogott kés gondolkozás nélkül a mellkasába szúrtam. A karomon ott folyt végig a volt barátom vére..

Remélem tetszik! 2 komment után folytatás!

23. fejezet

Sziasztok!:)

Tudom hogy rengeteget késtem és sajnálom. Ebben a fejezetben nagyon sok esemény lesz.

Remélem tetszeni fog.

Jó olvasást!

*Lottie*

A sziklán ott ültem egyedül. Mindenki menekült a tűz elől. A szívemben volt a képe Bella és Beck arcáról. Miért nem szálltam fel én is? Miért ők haltak meg miért nem én? Ezek a kérdések kavarogtak bennem amíg egy rendőr meg nem ragadott és be nem ültetett egy helikopterbe. 

- Mi a neved? Hol laksz? - hadarta el a kérdéseket a pilóta.

- Nevem Lottie Henderson és Londonban lakok. - soroltam.

A mondat végére az idegen megfogta az irányítót és elhagytuk Párizst. Szomorúan néztem ki az ablakból és csak sírni tudtam. Milyen szerencsétlen vagyok. 

*Niall*

- A Disneyland-ben kigyulladt egy játék és sajnos egy túlélőt sem találtak! - szólalt meg egy hang a tv-ben.

Azonnal a telefonhoz kaptam és Lottie számát tárcsáztam. Nem vette fel. Idegesen járkáltam a házban végül felkaptam a kabátomat és a lábam a szülei házához vezetett. Kétségbe esetten nyitottak ajtót. Ők se tudnak semmit. Pattanásig feszült a szobában az idegesség míg meg nem szólalt a telefon. Lottie anyukája felkapta és remegő hanggal beszólalt. Járkált össze vissza kezével az ágyat csapkodta végül letette.

- Lottie nem ment fel a játékra ezért él. Most az egyik közeli kórházban van idegileg kiborult és mos pszichológus kezeli. - kezdte el.

Hatalmas kő esett le a szívemről. Él. Akit annyira szeretek még látja a nap sugarait. Bepattantunk az autóba és kórházhoz mentünk.

*Lottie*

- Nem vagyok ideg beteg! Csak egy olyan ember aki elvesztette az öccsét és utána a legjobb barátait. - ordibáltam. Szegény doktor már nem tudott mit mondani így hát kiküldött. A székre leülve az arcomat a tenyerembe temettem és csak sírtam. Nem tudtam mást csinálni. Nem vagyok erős gyenge vagyok. Kipillantottam a folyosóra és egy szőke hajú kék szemű ember közeledett felém. Niall volt. Azonnal felálltam és magamhoz öleltem.

Én csak bőgtem már csurom vizes volt a dzsekije. Ő próbált megnyugtatni meg simította a hátamat. De a szép pillanatból ennyi volt. Harry közeledett felénk. 

- Lottie, Bella meghalt? - ordibált.

Bólintottam egyet és összetört. Odalépkedtem hozzá és kérdező tekintetemet rászegeztem.

- Az egész történet azzal kezdődött hogy én megcsókoltalak. Nagyon sokáig össze volt törve míg addig amíg el nem mentem hozzátok, és ott volt Bella. Még most is megremeg a hasam ha magam elé képzelem. Gyönyörűen állt ott és odaköszönt. Nagyon sokat beszéltünk és egyszer elhívtam randira. Tökéletesen telt. Nagyon meg szerettem. Azért nem mondta el, mert még megbeszéltük hogy várjuk pedig már minden apró részletről beakart számolni. - kezdte el és sírta el magát a végére. 

Megdöbbentem néztem őt. Akkor Harry volt az a fiú akiről annyira sokat beszélt Bella.

- Emlékszel mikor mondtam hogy valakinek bejössz? Ott áll melledet. - fordította felém fejét és mondta.

Mire észhez kaptam Niall már fel lökte Harry-t. A két fiú közé álltam próbáltam megnyugtatni őket. Végül meguntam és haza felé indultam. Az eső esett remek. Esernyő nélkül indultam haza. Anyáék szokás szerint már leléptek. Nem érdekelt semmi és senki csak is magányra vágytam.

- Lottie várj! - ordibált valaki a hátam mögül. 

Megfordultam és a szőke állt ott.

- Mi van? - kérdeztem.

Mikor bármit is tudtam volna mondani szája vakuként tapadtak az enyémhez. Karját a derekam köré fonta és ott álltunk az esőben. Az a fiú áll előttem akit annyira szeretek és már ő is felvállalta. Mikor befejeztük halvány mosoly megjelent az arcunkon és kézen fogva kísért haza. Vállára hajtottam a fejemet és akkor éreztem úgy valaki tényleg szeret. Mikor haza értünk ott álltak a kapu előtt a bőröndjeim. Bekopogtam idegesen és anya nyitott ajtót.

- Addig haza nem költözhetsz míg nem szakítasz Niall-lal. - mondta hidegen.

Remélem tetszett!

2 komment után új fejezet!

22. fejezet

Sziasztok!

Több vélemény kaptam hogy elsírták magukat. Még lesz pár szomorú fejezet utána egy kis boldog időszak jön. Ezt azért teszem, mert a blog elején rengeteg olyan vélemény jött hogy ez egy sablon blog. Ezt megakarom mutatni hogy nem igaz!

Íme az új fejezet!

Jó olvasást!:)

*Lottie* 

Az izzadság cseppek csurogtak végig a homlokomon és a könnycseppek a szememnél ültek. Ijedve a szívemhez kapva álltam fel. A szeme be volt csukódva de nem örökké. Bella ott aludt nyugodtan mellettem. Ilyenkor az arcán az idegességtől a ráncai ki voltak simulva. A szomorúság öntötte el a testemet és próbáltam elállítani a sírásomat. De amit kiterveltem elsüllyedt. A könnyeim az arcomon úgy mentek végig, mint esőzéskor a fák ágain az esőcseppek. 

Bella felemelte fejét és a szemeivel engem méregetett. 

- Mi a baj? - kíváncsiskodott.

Féltem elmondani neki az álmomat. De legjobban attól tartottam hogy valóra válik. Kevés gondolkozás után odaültem mellé a takarót magamra teríttettem és elmondtam. 

- Ez csak egy álom. - tette kezét a vállamra. 

Próbáltam erősnek tűnni kisebb nagyobb sikerrel. 

- De ne aggódj ilyeneken ma Disneyland! - ugrált az ágyon.

Még az én arcomon is megjelent a mosoly. Legalább ennyi jó legyen. Hamarosan Jade is felébredt elmentünk reggelizni és már két óra múlva a busznál álltunk. Mikor már minden felszállt felpakoltuk a táskánkat elindultunk. Végre Disneyland. A mesék, álmok birodalma. Az az a hely ahol lehet álmodozni és ahol még a felnőttek is gyerekké válnak. Sosem voltam még ott csak halottam róla hogy csodálatos egy hely. 

Mikor már a bejáratnál álltunk boldogan ugráltam az ülésemen.

Ahogy beléptünk hosszú út vezetett a parkoló helyig. Már a belépőkártyánk is aranyos volt. Az enyémen Mickey egér szerepelt. Mindenki nézegette hogy kinek milyen van és cserélgettünk. A palotáig hosszú mozgó járda vezetett. Közben a Disney mesékből zene részletek szóltak. A gyerekek hercegnői ruhába rohangáltak vagy különböző mesékből való jelmezek. Bella szorosan fogta a kezemet és mosolygott, mint a vadalma. Ahogy odaértünk sosem hittem volna el hogy a hogy egyszer a palota lábánál fogok állni. -az embereken különböző fülek voltak rajta. Rögtön odamentünk az egyik bódéhoz és vettünk Minnie egér fület. Megigazítottunk egymáson és elnevettük magunkat.

Mindenki elkezdett hülyéskedni és fotózkodni. Újra éltük a gyerekkorunkat. Rögtön mentünk a különböző játékokhoz. Sikoltoztunk, nevettünk. Tökéletes volt minden perc mindaddig míg meg nem pillantatom Dávidot. Bella karját elkezdtem rángatni hogy nagy baj baj van. A volt barátom csak nyugodtan sétált nézelődött míg meg nem pillantott engem. A szemeivel utána Bellát méregette. Nagyon aggódtam. Féltem hogy most még is mire készül. Egy normális percem nem lehet nélküle. Már délután fele ettünk és közben mindenhova mentünk ahova csak tudtunk. Megálltam a palota előtt és alaposan végig néztem. Még az álmaimban sem volt ilyen gyönyörű. 

- Gyertek ide. - kiabált Beck.

A hasam köré tettem a kezemet azzal jelezve hogy fáj. Megráztam a fejemet hogy inkább itt maradok.

- Minden rendben? - kérdezősködött Bella. 

Megráztam a fejemet utána elhessegettem, mert ha még itt fog állni lekési a következő menetet. A játék előtt volt egy kis patak oda egy kőre leültem. A mai nap villogott előttem. Csodálatos egy nap volt. A gondolkozásomból rengeteg ember ábrándított ki ahogy sikítottak. De nem örömükben hanem félelmükben. A játék ahova Beck és Bella beült leégett. Siettem ahogy csak tudtam. A levegőért gyorsan kapkodtam míg odaértem. Később megérkezett a tűzoltóság, rendőrség és a mentők is. Egy rendőr vitt el onnan, mert én csak ordibáltam ahogy csak tudtam.

- Kérem mindenki nyugodjon meg! Nem technikai okok miatt égett le a játék. Sajnos van egy rossz hírünk a társaim még keresik de eddig nem találtak egyetlen túlélőt sem. - szólalt meg az egyik tűzoltó.

A mondat másik felét már nem is hallottam. Abban reménykedtem hogy Bella és Beck túlélte. Valóra vált amit álmodtam de a halál magával rántotta Beck-et is. Most már tényleg örökké egyedül fogok maradni ebben a kegyetlen világban?..

Remélem tetszik! 3 komment után következő!