Negyedik díj

Sziasztok!:)

El se hiszem. Megkapta a blogom a 4. díjat. Köszönöm Fancsikának!

Szabályok:

11 dolog rólam

11 válasz

11 kérdés

11 embernek tovább küldeni

 11 dolog rólam:

1. 14 éves vagyok

2. Egy bolond lány vagyok aki tud normális is lenni.

3. Nagyon vékony vagyok.

4. Imádok beszélni.

5. A fogszabályzóm miatt szoktak csúfolni.

6. Én Directioner vagyok és ezért nem szoktak elfogadni.

7. Kedvenc tantárgyam irodalom, német, biológia.

8. Most fogok felvételizni és már most félek.

9. Nagyon izgulós fajta vagyok.

10. Nincsen unokatestvérem.

11. Utálom a szemem színét.

11 válasz:

1- Kedvenc könyv?  Leiner Laura: Szent Johanna Gimi

2-Legjobb barát? Matiszcsák Vivien, Balogh Dzsenifer, Kallósi Fanni

3- Kedvenc illat? fahéj.

4- Mit szeretnél elérni az életedben? Kikötözni Angliában és ott pszichológus lenni.

5- Ha egy lakatlan szigetre mennél, ahova csak három dolgot vihetsz magaddal, mik lennének azok? Házam.

6- Hova szeretnél eljutni az életben? New York vagy Los Angeles

7- Milyen zenéket hallgatsz általában? Pop.

8- Milyen stílust képviselsz? Vidám, színes

9- Miért kezdtél el blogot írni? Valaki ha szomorú eret vág. Én mikor szomorú vagyok rögtön írok, mert abban el tudom mondani hogy mi is fáj. 

10-Mitől félsz a legjobban? A világvégétől és a pókoktól. 

11- Van kedvenc dalod? One Direction - Little Things

11 kérdésem:

1. Mi a legnagyobb álmod?

2. Mitől félsz?

3. Mióta blogolsz?

4. Van testvéred?

5. Milyen színű a szemed?

6. Kedvenc szín?

7. Kedvenc film?

8. Kedvenc énekesnő?

9. Legjobb barátnő?

10. Kedvenc állat?

11. Kedvenc ennivaló?

Akiknek tovább küldöm:

Matiszcsák Vivien.

Szabó Bereniké.

Harmadik díjam

Sziasztok!:)

Megkapta a blog a harmadik díját. Ezt el se hiszem. Nagyon köszönöm szépen minden olvasómnak hogy támogat. Köszönöm a ezt a csodás díjat ƒℓ๑ω٤٢ ฿.†-nak!:)

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 11 kérdésre!

3. Tegyél fel 11 kérdést!

4. Küldd tovább 11 embernek!

11 dolog magamról.

1. Directioner vagyok.

2. Van egy kutyusom.

3. Most megyek nyolcadikba.

4. Legnagyobb álmom hogy eljussak egyszer egy One Direction koncertre. 

5. Felnőtt koromban pszichológus szeretnék lenni.

6. Kedvenc írónőm Leiner Laura.

7. Kedvenc állatom a zsiráf és a kutya.

8. Régen táncoltam.

9. Szemüveges vagyok.

10. Fogszabályzóm van már lassan 3 éve. 

11. Van kettő testvérem. 

Válaszolj 11 kérdésre.

1.Kedvenc színész ?  Adam Sandler.

2. Kedvenc színésznő ? Drew Barrymore

3. Van olyan film , amin sírtál ? Marley meg én

4. Kedvenc énekes ?  Ed Sheeran

5.Kedvenc banda ?  One Direction, Little Mix

6.Van példaképed ? Ha igen ki ?  Demi Lovato 

7.És miért ő az ? (Ha van)  Mindig erős. Bármennyire is fáj neki sosem mutatja meg. Csodálatos egy ember!

8. Olvasol más blogokat is ? Igen.

9.Mikor születtél ? 1999. június 29.

10.Milyen zenei műfajt hallgatsz legszívesebben ? Pop.

11 .Van testvéred ? Van. 

11 kérdésem.

1. Kedvenc színész?

2. Kedvenc énekesnő?

3. Mióta blogolsz?

4. Szemed színe?

5. Hajad színe?

6. Kedvenc együttesed?

7. Mi az álmod?

8. Kedvenc ország?

9. Kedvenc város?

10. Van testvéred?

11. Kedvenc állatod?

Akiknek küldöm:

Lakatos Dórának: http://directionerschool.blogspot.hu/

24. fejezet

Sziasztok!

Íme az új fejezet!

*Lottie*

Meredten álltam a zárt ajtó előtt. Az ájulás szélén voltam de Niall erősen fogta a karomat. Megfogta a bőröndjeimet és elindultunk a nagy sötétségbe. 

- Míg helyre jönnek a dolgok addig lakhatsz nálam. - szólalt meg.

Elmosolyodtam. Mikor mindent elveszettem ő hirtelen megjelenik az éltemben és mindenben segít. Csodás egy ember. Házába belépve azonnal megmutatta a szobát amiben egy darabig meghúzhatom magam. Ágyra lefeküdtem és már megint azok a fránya könnycseppek. Minden más ember egész nap eszik vagy iszik én pedig sírok. Mikor már elhasználtam az összes papír zsebkendőt mikor lassan mentem le. Egy kis kör alakú asztalt vörös rózsaszirmok vették körbe. Még gyertyák ölelték át az asztalt. Az egész csodálatos volt.
- Minden rendben? - lépett elő Niall.
A lépcsőfokról azonnal a nyakába ugrottam.
- Meg sem érdemellek. - mondogattam.
Az egyik széknél letett és kihúzta majd leültem. A vacsorát hamar elfogyasztottuk. Niall-nak következett volna a másik meglepetése de megijedtem és felmenekültem. Értetlenül állt és nézett maga elé. Talán megértette de nem hiszem.
- De idióta vagyok. - csaptam a fejemet az ajtóhoz.
Több órába került míg elaludtam. Egész éjszaka forgolódtam bűntudatom volt Niall miatt.

*Másnap*

Ma van Max temetése. Idegesen mentem le és pillantottam meg a szőkét. Kotorászott ott valamit a konyhában. Ő az egyetlen aki segít és még vele is egy bunkó vagyok.
- Sajnálom hogy egy ekkora dög voltam. - futottam hozzá.
Niall csak megrázta a fejét éreztem ahogy a könnycseppjei a bőrömet érintik. Lehet hogy az mondta hogy már nem haragszik. De láttam a szemében a fájdalmat. A kanapén volt a pokróca és az alatt a zsebkendők. Görcsbe lett a gyomrom ahogy belegondoltam hogy szenvedhetett. A reggelinél nem sokat szóltunk egymáshoz. Végül eljött az idő. Arra hogy örökre elköszönjek Max-től. Az lenne az élet rendje hogy megszületünk élünk majd meghalunk.

Nem az hogy a testvéred volt barátja megöl. Ezek a gondolatok idegesítettek fel míg oda értünk a temetőbe. Ezt a helyet sosem szerettem látogatni. Mindenki jelent volt aki Max szeretett. A gyászolók a mai nap a feketét öntötték magukra.

- Gyere menjünk közelebb. - szólaltam meg és kulcsoltuk össze ujjainkat. 

A szüleim szorosan ott álltak egymás mellett mikor anya törölte le a könnyét a hófehér arcáról.  Mindenki halkan hallgatta a beszédet. 

- Ez a gyermek még alig élte az életet. Egy szörnyű gyilkosság áldozata lett. De a mennyországban örök nyugodalmat kívánunk neki. - mondta el a pap a végszót. 

Közelebb mentem ahogy eresztik le Max koporsóját. Még a legnagyobb ellenségeimnek sem kívánom hogy lássák  ahogyan a testvérüket bele vetik a földbe.

- Öcsi a túl világon is légy jó fiú. - sírtam el magamat.

Mikor mindenki elköszönt odamentem a szüleimhez.

- Mi a baj? Mi történt? - hadartam.

A szüleim csak megvonták a vállukat és elmentek. Niall átölelt és kézen fogva haza mentünk. Míg a szőke átöltözött én addig főztem.

- Hello drága. - szólalt meg.

Megpördültem a tengelyem körül és azt hittem hogy Niall. Dáviddal találtam magam szemben. Ijedten álltam és szorosan fogtam a kést.

- Nagyon megható volt a temetés. - szórakozott.

Dávid odalépett hozzám és megfogta a derekamat majd a földhöz dobott. Közben Niall is megérkezett és döbbenten állt. Dávid megfogta a hajamat és tépte a szőke pedig rávetette. Dávid ott volt a földön és én a kezemben fogott kés gondolkozás nélkül a mellkasába szúrtam. A karomon ott folyt végig a volt barátom vére..

Remélem tetszik! 2 komment után folytatás!

23. fejezet

Sziasztok!:)

Tudom hogy rengeteget késtem és sajnálom. Ebben a fejezetben nagyon sok esemény lesz.

Remélem tetszeni fog.

Jó olvasást!

*Lottie*

A sziklán ott ültem egyedül. Mindenki menekült a tűz elől. A szívemben volt a képe Bella és Beck arcáról. Miért nem szálltam fel én is? Miért ők haltak meg miért nem én? Ezek a kérdések kavarogtak bennem amíg egy rendőr meg nem ragadott és be nem ültetett egy helikopterbe. 

- Mi a neved? Hol laksz? - hadarta el a kérdéseket a pilóta.

- Nevem Lottie Henderson és Londonban lakok. - soroltam.

A mondat végére az idegen megfogta az irányítót és elhagytuk Párizst. Szomorúan néztem ki az ablakból és csak sírni tudtam. Milyen szerencsétlen vagyok. 

*Niall*

- A Disneyland-ben kigyulladt egy játék és sajnos egy túlélőt sem találtak! - szólalt meg egy hang a tv-ben.

Azonnal a telefonhoz kaptam és Lottie számát tárcsáztam. Nem vette fel. Idegesen járkáltam a házban végül felkaptam a kabátomat és a lábam a szülei házához vezetett. Kétségbe esetten nyitottak ajtót. Ők se tudnak semmit. Pattanásig feszült a szobában az idegesség míg meg nem szólalt a telefon. Lottie anyukája felkapta és remegő hanggal beszólalt. Járkált össze vissza kezével az ágyat csapkodta végül letette.

- Lottie nem ment fel a játékra ezért él. Most az egyik közeli kórházban van idegileg kiborult és mos pszichológus kezeli. - kezdte el.

Hatalmas kő esett le a szívemről. Él. Akit annyira szeretek még látja a nap sugarait. Bepattantunk az autóba és kórházhoz mentünk.

*Lottie*

- Nem vagyok ideg beteg! Csak egy olyan ember aki elvesztette az öccsét és utána a legjobb barátait. - ordibáltam. Szegény doktor már nem tudott mit mondani így hát kiküldött. A székre leülve az arcomat a tenyerembe temettem és csak sírtam. Nem tudtam mást csinálni. Nem vagyok erős gyenge vagyok. Kipillantottam a folyosóra és egy szőke hajú kék szemű ember közeledett felém. Niall volt. Azonnal felálltam és magamhoz öleltem.

Én csak bőgtem már csurom vizes volt a dzsekije. Ő próbált megnyugtatni meg simította a hátamat. De a szép pillanatból ennyi volt. Harry közeledett felénk. 

- Lottie, Bella meghalt? - ordibált.

Bólintottam egyet és összetört. Odalépkedtem hozzá és kérdező tekintetemet rászegeztem.

- Az egész történet azzal kezdődött hogy én megcsókoltalak. Nagyon sokáig össze volt törve míg addig amíg el nem mentem hozzátok, és ott volt Bella. Még most is megremeg a hasam ha magam elé képzelem. Gyönyörűen állt ott és odaköszönt. Nagyon sokat beszéltünk és egyszer elhívtam randira. Tökéletesen telt. Nagyon meg szerettem. Azért nem mondta el, mert még megbeszéltük hogy várjuk pedig már minden apró részletről beakart számolni. - kezdte el és sírta el magát a végére. 

Megdöbbentem néztem őt. Akkor Harry volt az a fiú akiről annyira sokat beszélt Bella.

- Emlékszel mikor mondtam hogy valakinek bejössz? Ott áll melledet. - fordította felém fejét és mondta.

Mire észhez kaptam Niall már fel lökte Harry-t. A két fiú közé álltam próbáltam megnyugtatni őket. Végül meguntam és haza felé indultam. Az eső esett remek. Esernyő nélkül indultam haza. Anyáék szokás szerint már leléptek. Nem érdekelt semmi és senki csak is magányra vágytam.

- Lottie várj! - ordibált valaki a hátam mögül. 

Megfordultam és a szőke állt ott.

- Mi van? - kérdeztem.

Mikor bármit is tudtam volna mondani szája vakuként tapadtak az enyémhez. Karját a derekam köré fonta és ott álltunk az esőben. Az a fiú áll előttem akit annyira szeretek és már ő is felvállalta. Mikor befejeztük halvány mosoly megjelent az arcunkon és kézen fogva kísért haza. Vállára hajtottam a fejemet és akkor éreztem úgy valaki tényleg szeret. Mikor haza értünk ott álltak a kapu előtt a bőröndjeim. Bekopogtam idegesen és anya nyitott ajtót.

- Addig haza nem költözhetsz míg nem szakítasz Niall-lal. - mondta hidegen.

Remélem tetszett!

2 komment után új fejezet!

22. fejezet

Sziasztok!

Több vélemény kaptam hogy elsírták magukat. Még lesz pár szomorú fejezet utána egy kis boldog időszak jön. Ezt azért teszem, mert a blog elején rengeteg olyan vélemény jött hogy ez egy sablon blog. Ezt megakarom mutatni hogy nem igaz!

Íme az új fejezet!

Jó olvasást!:)

*Lottie* 

Az izzadság cseppek csurogtak végig a homlokomon és a könnycseppek a szememnél ültek. Ijedve a szívemhez kapva álltam fel. A szeme be volt csukódva de nem örökké. Bella ott aludt nyugodtan mellettem. Ilyenkor az arcán az idegességtől a ráncai ki voltak simulva. A szomorúság öntötte el a testemet és próbáltam elállítani a sírásomat. De amit kiterveltem elsüllyedt. A könnyeim az arcomon úgy mentek végig, mint esőzéskor a fák ágain az esőcseppek. 

Bella felemelte fejét és a szemeivel engem méregetett. 

- Mi a baj? - kíváncsiskodott.

Féltem elmondani neki az álmomat. De legjobban attól tartottam hogy valóra válik. Kevés gondolkozás után odaültem mellé a takarót magamra teríttettem és elmondtam. 

- Ez csak egy álom. - tette kezét a vállamra. 

Próbáltam erősnek tűnni kisebb nagyobb sikerrel. 

- De ne aggódj ilyeneken ma Disneyland! - ugrált az ágyon.

Még az én arcomon is megjelent a mosoly. Legalább ennyi jó legyen. Hamarosan Jade is felébredt elmentünk reggelizni és már két óra múlva a busznál álltunk. Mikor már minden felszállt felpakoltuk a táskánkat elindultunk. Végre Disneyland. A mesék, álmok birodalma. Az az a hely ahol lehet álmodozni és ahol még a felnőttek is gyerekké válnak. Sosem voltam még ott csak halottam róla hogy csodálatos egy hely. 

Mikor már a bejáratnál álltunk boldogan ugráltam az ülésemen.

Ahogy beléptünk hosszú út vezetett a parkoló helyig. Már a belépőkártyánk is aranyos volt. Az enyémen Mickey egér szerepelt. Mindenki nézegette hogy kinek milyen van és cserélgettünk. A palotáig hosszú mozgó járda vezetett. Közben a Disney mesékből zene részletek szóltak. A gyerekek hercegnői ruhába rohangáltak vagy különböző mesékből való jelmezek. Bella szorosan fogta a kezemet és mosolygott, mint a vadalma. Ahogy odaértünk sosem hittem volna el hogy a hogy egyszer a palota lábánál fogok állni. -az embereken különböző fülek voltak rajta. Rögtön odamentünk az egyik bódéhoz és vettünk Minnie egér fület. Megigazítottunk egymáson és elnevettük magunkat.

Mindenki elkezdett hülyéskedni és fotózkodni. Újra éltük a gyerekkorunkat. Rögtön mentünk a különböző játékokhoz. Sikoltoztunk, nevettünk. Tökéletes volt minden perc mindaddig míg meg nem pillantatom Dávidot. Bella karját elkezdtem rángatni hogy nagy baj baj van. A volt barátom csak nyugodtan sétált nézelődött míg meg nem pillantott engem. A szemeivel utána Bellát méregette. Nagyon aggódtam. Féltem hogy most még is mire készül. Egy normális percem nem lehet nélküle. Már délután fele ettünk és közben mindenhova mentünk ahova csak tudtunk. Megálltam a palota előtt és alaposan végig néztem. Még az álmaimban sem volt ilyen gyönyörű. 

- Gyertek ide. - kiabált Beck.

A hasam köré tettem a kezemet azzal jelezve hogy fáj. Megráztam a fejemet hogy inkább itt maradok.

- Minden rendben? - kérdezősködött Bella. 

Megráztam a fejemet utána elhessegettem, mert ha még itt fog állni lekési a következő menetet. A játék előtt volt egy kis patak oda egy kőre leültem. A mai nap villogott előttem. Csodálatos egy nap volt. A gondolkozásomból rengeteg ember ábrándított ki ahogy sikítottak. De nem örömükben hanem félelmükben. A játék ahova Beck és Bella beült leégett. Siettem ahogy csak tudtam. A levegőért gyorsan kapkodtam míg odaértem. Később megérkezett a tűzoltóság, rendőrség és a mentők is. Egy rendőr vitt el onnan, mert én csak ordibáltam ahogy csak tudtam.

- Kérem mindenki nyugodjon meg! Nem technikai okok miatt égett le a játék. Sajnos van egy rossz hírünk a társaim még keresik de eddig nem találtak egyetlen túlélőt sem. - szólalt meg az egyik tűzoltó.

A mondat másik felét már nem is hallottam. Abban reménykedtem hogy Bella és Beck túlélte. Valóra vált amit álmodtam de a halál magával rántotta Beck-et is. Most már tényleg örökké egyedül fogok maradni ebben a kegyetlen világban?..

Remélem tetszik! 3 komment után következő!

21. fejezet

Sziasztok!:)

Íme a 21. fejezet!

Jó olvasást!

*Lottie*

Megpördültem a tengelyem körül és meglepődtem a látványtól. Lassú léptekkel jött felém Niall. Mikor már a közelemben járt gondolkozás nélkül megállt.

-Kiabálj ha valami fáj!-emelte fel a fejét és rám szegezte tekintetét.

Értelmetlenül rá néztem de ő csak mondogatta a mondatot. Odaléptem hozzá kinyújtotta a kezét és szorosan magához húzott. A tenyerét végig simította a szőke hajamon és a száját közel tette a fülemhez.
-Halottam mi történt a szüleiddel. Hidd el én itt leszek melletted.-suttogta.
A fejemet rá tettem a vállára ő pedig egyre szorosabban szorított magához.

Ahogy ott álltunk Franciaország közepén a kivilágított Eiffel-toronynál csodálatos volt. Utána mindent elmesélt hogy a szüleim egy cseppnyi megbánás se volt. Azért jött ide, mert féltett nagyon. Minden egyes szava nagyon jól esett. A hallottak alapján nagyon félek a jövőtől meg mindentől.

-Nekem mennem kell vigyázz magadra.-köszönt el.

Bellához odamentem és rögtön rákérdezett mindenre. Szépen lassan elmondtam mindent miközben apró köröket tettünk az Eiffel-toronynál. A fejemben már minden kép megjelent mit is fogok csinálni ha haza megyek. Mihez kezdjek. Mikor már nem volt egy ötletem se akaratlanul elsírtam magam.

-Max ha most itt lennél biztos hogy számíthatnék rád.-mondtam magamban.

Leültem a poros betonra a fejemet neki támasztva a rácsnak a torony csúcsát néztem. Az egész építmény világításban tündöklött. Ahogy tovább az ég felé pillantottam a csillagokat szemléltem. Érezte hogy az öcsém épp engem néz és és fentről szorít hogy megfogok mindent oldani. Nélküle olyan vagyok, mint egy magányos csónak a tengeren. 

-Gyerekek, szálljatok be liftbe.-kiabált az osztályfőnökünk.

Feleszméltem a gondolkozásból és beszálltam a parancsolt helyre. Szállás Párizstól nem volt messze.  Megkaptuk a kódókat és elfoglaltuk a kijelölt szobákat. Bellával és még egy osztálytársammal Jade-del voltam egy szobába. Mikor lezuhanyoztunk és átöltöztünk pizsamába már hamar elaludtunk. Elfordítottam a fejemet és a mai nap pergett le előttem a fejemben és a holnap Disenyland villogott előttem. Kicsit boldog vagyok hogy már oda is eljuthatok. Mikor felébredtem Bella nem volt mellettem  nagyon megijedtem hiszen az ágyunk körül rengeteg vér folt volt a padlón és kézlenyomatok a falon. Még az én karomon is végig csurgott a vér. Félve de gyors léptekkel mentem ki a recepcióhoz. A szállás előtt a mentők és a rendőrség állt ott. Már görcsben volt a gyomrom úgy siettem ki az útra. Előretolakodtam és a félelmem bebizonyosodott. A beteghordozón Bella feküdt. Arca fehér volt, mint hó. Ahogy hozzá érintettem jéghideg volt. Már nem vette a levegőt. Örökre lehunyta a szemét. 

-MÁR ŐT IS ELVESZTETTEM?!-ordítottam könnyes szemmel.. 

Remélem tetszett!

2 komment után új fejezet!