26. fejezet

Sziasztok!

Sosem hittem hogy ez a nap is bekövetkezik. Mikor megírom a befejező fejezetet. A blogom előtt egy cseppnyi önbizalmam sem volt. Most hogy ti írtatok véleményeket és olvastatok kezdek újra teljesen boldog lenni. Ezt köszönöm nektek! Sosem hittem hogy ennek a blognak ennyi olvasója lesz. Köszönöm a 19 feliratkozót, 5 díjat és 7642 oldalmegtekintést. Többen kérdezték hogy mi lesz a vége? Lottie boldog lesz Niall-lal és minden rendben lesz? Vagy pontosan az ellentettje? Most minden kiderül.

Akkor íme a New life in London című blog utolsó fejezettje!:)

*Lottie*

Teljesen olyan érzésem volt mikor Angliába mentünk. Csak most nem Max hanem a szerelmem ült mellettem  Ahogy kinéztem ott volt a repülő szárnya.

Egész út alatt azon gondolkoztam hogy mégis hogyan kérdezzek rá arra amit a szüleim nem akartak elmondani.

- Mi a baj? - méregetett Niall hatalmas kék szemeivel.

- Holnap meglátogathatnám a nagymamámat? - kérdeztem.

Szőke csak bólogatott én pedig nagyon örültem ennek. Mikor leszálltunk ismerős illat csapott meg. Amiről a gyereke korom jutott eszembe. Mennyi időt töltöttem itt Brüsszelben. Csodálatos egy hely. Niall-lal elfoglaltuk a szállást és én rögtön újra és újra beakartam járni egész Belgiumot. Így hát a főváros központjával kezdtük. A hatalmas épületeket mind a ketten megcsodáltuk. Brüsszel nevezetességeit a pisilős kisfiút és az Atoniumot. Ott álltunk a főtéren és minden fotóztunk A régi házakat az aranyos bódékat. 

A szűkös utcák tele voltak éttermekkel ahova csábították be az embereket. Mi beültünk és megkóstoltuk a híres ételeket. 

- Én már nem bírom. - nyávogott Niall.

- Ha veszek neked belga csokit akkor még jössz velem? - kérdeztem.

A szerelmem rögtön bólogatott amin jót nevettünk. Fizettünk és el is hagytuk az éttermet. Ott járkáltunk kézen fogva ahol régen futkároztam. Több rajongó odajött hozzánk vagyis Niallhoz és kértek autogramot. 

- Sajnálom de most a barátnőmmel pihenek. - szólal meg és nyomott az arcomra egy puszit.

Őt szeretem a világon a legjobban. Ujjainkat összekulcsoltuk és úgy mentünk tovább. 

- A csoki mellé kaphatnék belga gofrit is? - kíváncsiskodott.

Elnevettem magamat és bólintottam. Vásároltunk Niall kérései mellett mágneseket és képeslapokat. Már csillagok jelentek meg mikor beléptünk a szobánk ajtaján. Leültem a fotelre és megnéztem hogy mit vettünk. Nialll pár percen ott volt és romantikus csók csatába kezdtünk.

Megfogta a csuklómat és lelökött az ágyhoz.

Másnap. 

*Niall*

Ott feküdt mellettem maga a tökéletesség. Aki meghallgat és felvidít. A puha és fényes szőke haja az arcán pihent. Ahogy az ablakon keresztül besütött a nap a szemét egyre gyorsabban végül megpillantott engem a nagy barna szemivel.

- Jó reggelt gyönyörűm. - mondtam. 

*Lottie*

Ahogy felkeltem ott feküdt mellettem. Aranyosan köszöntött és én erre puszit adtam.

- Ma el kell intéznem egy fontos dolgot úgy hogy nyugodtan elmehetsz a nagyidhoz. - folytatta.

Nagyon örültem a hírnek kipattantam az ágyból és elkezdtem készülődni. Átöltöztem és az egyik közeli öregek otthonába vezetett a lábam. Ahogy beléptem ott is ismerős illatok csapta meg az orromat. Nekem nem kellett recepció hiszen tudtam hogy hányas szobában van nagyi. Beléptem és épp kártyázott az egyik szobatársával. Teljesen meglepődött mikor meglátott úgy hogy lementünk a parkba beszélgetni. Mindent elmondtam neki.

- A barátom Niall Horan. - mondtam és mutattam egy fotót.

A nagymamám megijedt és azonnal eltépte a fotót. Nem is értettem az egészet.

- Lottie ő nem lehet a szerelmed! A szüleid féltek elmondani így hát én mondom ő a testvéred. - nyögte ki.

A szívem a torkomba ugrott és forgott velem a világ. Niall a testvérem? Hogy lehet az?

- Egyszer apád Írországban volt és így lett. - folytatta.

Gondolkoztam és azonnal ott hagytam a nagyimat. Mikor meghallottam teljesen megdöbbentem. Anyáék féltek elmondani. Mikor megérkeztem Niall már ott volt. Nem tudtam magamban tovább tartani a szót.

- Testvérek vagyunk. - ordítottam el magamat.

Még meg se lepődött.

- Lottie már kettő napja tudom. Ezért akartam eljönni Brüsszelbe. Ahogy megtudtam már éreztem hogy nem leszel boldog. Max, Bella és Beck is a mennyországban van. Neked is oda kell kerülnöd. Kérlek ne haragudj meg. - mondta.

Odalépett hozzám és egy hosszú csókot adott visszalépett és elővett egy pisztolyt. 

- Teljesen igazad van. Szeretlek. - válaszoltam.

Behunyta szemét és meghúzta a ragaszt. Most már újra boldog vagyok hogy találkozhattam Max-szel.

Remélem tetszett ahogy olvastátok Lottie meghalt de boldog. Köszönöm szépen az együtt töltött időket!

Szeretlek titeket!

Fannii.xx

25. fejezet+ 5. díjam

Sziasztok!

Köszönöm a pipákat és a véleményeket!

Íme a 25. fejezet!

Jó olvasást!:)

*Niall*

Ott ültem a földön és mellettem volt Dávid teste és benne a kés. Lottie az összeomlás szélén. Arca kifehéredett és a karján folyt végig a vörös vér. Nagyon aggódtam hogy mi lesz a folytatás ott ült és sírt. Félek.

*Lottie*

Megöltem. Gyilkos vagyok. Az egész jelenet a fejemben játszódott le. Niall is ott remegett félt ő is a jövőtől. 

- El kell innen vinnünk. - szólalt meg és egy zsákba tette a testet.

Olyan volt, mint egy film. Ki vittük és Niall elvitte. Fogtam a táskámat és a lábam a szüleim házához vitt. Idegesen kopogtam be végül apa nyitott ajtót.

- Gyere be. - mondta.

Talán elmondják mi volt ez az egész.

- Ülj le. - mondta anya.

A kérését telesítettem és rettegtem a választól.

- Anyád elvetélt. Azért kellett elköltöznöd innen, mert Niall-lal vagy együtt és vele nem lehetsz! Máskor ne gyere, mert mi visszaköltözünk Magyarországra. - hadarta el a mondani valóját.

Döbbentem hallgatta. Nem tudtam mit is mondjak. Csak ültem és meredtem magam elé. 

- Miért nem lehetek vele együtt?!- kiabáltam.

- Ezt mi nem mondhatjuk el de ha egyszer elmész Brüsszelbe a nagymamádhoz ő majd elmondja - válaszoltak egyszerre.

Elköszöntem tőlük és elmentem. Mikor odaértem a szerelmem házához már otthon volt. Nem is kérdezősködtem tőle oda jött hozzám és egy puszit nyomott a számra.

- Mi lenne ha egy kicsit együtt lennénk és elmennénk Brüsszelbe. - kérdezte.

Pont Belgium talán rám mosolygott a szerencse.

- Igen az jó lenne. - öleltem át. 

Megvacsoráztunk és végül odajött hozzám és hosszú csók csatába kezdtünk. Két karja összefonódott a derekam körül és szorosan magához húzott. A tévében egyszer csak elindult a One Thing megfogta a kezemet és elkezdett pörgetni. Bármilyen nehéz a helyzet ő mindig felvidít.  A szám végén elengedte kezeimet és hátrább lépett.
- Szeretlek. - mondta.
Még egyszer magához húzott és újra csókolt.

- Niall James Horan tiéd vagyok. - szólaltam meg.

A szőke elmosolyodott és megfogta a kezemet.

Másnap.

*Lottie*

Pislákolt a nap mikor felébredtem. Niall nem feküdt mellettem így hát felöltöztem és lementem.

- Jó reggelt napsugár hogy aludtál, az ír ember nagyon mosolygott mikor lejött? - nevette el magát Louis.

- Egyáltalán aludtál? - kérdezősködött Liam.

Megvontam a vállamat és Niall-hoz mentem.

- Jó reggelt. - puszilt meg.

Kivittük a reggelit és ettünk. A srácok tovább kérdezősködtek de mi csak mosolyogtunk egymásra.

- Ma Lottie-val indulunk Brüsszelbe. - mondta hirtelen Niall.

Csodálkoztam hogy ilyen hamar indulunk de legalább minél előbb rájövök az igazságra.

- Jó szórakozást. - nevették el magukat.

Nem értettem az egészet csak mosolyogtam és felmentem pakolni. Mikor már minden fontos dolog a bőröndömben feküdt lementem és mentünk a reptérre. Mikor felszálltunk azon gondolkoztam hogy mégis hogy kérdezzek rá a nagyimnál vagy egyáltalán elmenjek-e..

Remélem tetszik!

2 komment után következő fejezet!

Most nem csak új fejezetet hoztam hanem megkaptam az ÖTÖDIK díjat. Egyszerűen IMÁDOM az olvasóimat. 

Köszönöm a díjat http://dreamgirls-all.blogspot.hu/ blog írójának:))!

Szabályok:

Válaszolj 10 kérdésre.

Írj magadról 10 dolgot.

Tegyél fel 10 kérdést.

Küldd tovább 10 embernek.

1. Válaszaim:

1. Neved? Kujbus Fanni

2. Korod? 14

3. Blog vagy trumbl? blog

4. Szereted a Csokit? igen

5. Melyik üdítő a kedvenced? coca-cola

6. Kedvenc szín? rózsaszín, kék

7. Melyik suliba jársz? Kossuth Lajos Ált Isk.

8. Miért kezdtél el blogolni? Az érzéseimet valamibe kellett fojtani ezért blogolok.

9. Hobbid? biciklizés, írás

10. Mit szeretsz a legjobban csinálni? írni.

2. 10 dolog rólam.

1. Imádok beszélni.

2. Nyáron születtem.

3. Voltam Angliában.

4. Van két testvérem.

5. Voltak teknőseim de meghaltak.

6. Régebben nagyon szerettem a rock zenét.

7. Most fogok ballagni.

8. Nem vagyok jó testnevelésből.

9. Szeretek futni.

10. Nem vagyok szerelmes.

10 kérdésem:

1. Ha hajó törött lennél mit csinálnál?

2. Kedvenc sorozat?

3. Hanyadikba mész?

4. Van példaképed?

5. Ha van akkor miért ő?

6. Kedvenc ország?

7. Neved?

8. Korod?

9. Hol laksz?

10. Mi az álmod?

Akiknek küldöm:

Most sajnos senkinek nem tudom.

Negyedik díj

Sziasztok!:)

El se hiszem. Megkapta a blogom a 4. díjat. Köszönöm Fancsikának!

Szabályok:

11 dolog rólam

11 válasz

11 kérdés

11 embernek tovább küldeni

 11 dolog rólam:

1. 14 éves vagyok

2. Egy bolond lány vagyok aki tud normális is lenni.

3. Nagyon vékony vagyok.

4. Imádok beszélni.

5. A fogszabályzóm miatt szoktak csúfolni.

6. Én Directioner vagyok és ezért nem szoktak elfogadni.

7. Kedvenc tantárgyam irodalom, német, biológia.

8. Most fogok felvételizni és már most félek.

9. Nagyon izgulós fajta vagyok.

10. Nincsen unokatestvérem.

11. Utálom a szemem színét.

11 válasz:

1- Kedvenc könyv?  Leiner Laura: Szent Johanna Gimi

2-Legjobb barát? Matiszcsák Vivien, Balogh Dzsenifer, Kallósi Fanni

3- Kedvenc illat? fahéj.

4- Mit szeretnél elérni az életedben? Kikötözni Angliában és ott pszichológus lenni.

5- Ha egy lakatlan szigetre mennél, ahova csak három dolgot vihetsz magaddal, mik lennének azok? Házam.

6- Hova szeretnél eljutni az életben? New York vagy Los Angeles

7- Milyen zenéket hallgatsz általában? Pop.

8- Milyen stílust képviselsz? Vidám, színes

9- Miért kezdtél el blogot írni? Valaki ha szomorú eret vág. Én mikor szomorú vagyok rögtön írok, mert abban el tudom mondani hogy mi is fáj. 

10-Mitől félsz a legjobban? A világvégétől és a pókoktól. 

11- Van kedvenc dalod? One Direction - Little Things

11 kérdésem:

1. Mi a legnagyobb álmod?

2. Mitől félsz?

3. Mióta blogolsz?

4. Van testvéred?

5. Milyen színű a szemed?

6. Kedvenc szín?

7. Kedvenc film?

8. Kedvenc énekesnő?

9. Legjobb barátnő?

10. Kedvenc állat?

11. Kedvenc ennivaló?

Akiknek tovább küldöm:

Matiszcsák Vivien.

Szabó Bereniké.

Harmadik díjam

Sziasztok!:)

Megkapta a blog a harmadik díját. Ezt el se hiszem. Nagyon köszönöm szépen minden olvasómnak hogy támogat. Köszönöm a ezt a csodás díjat ƒℓ๑ω٤٢ ฿.†-nak!:)

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 11 kérdésre!

3. Tegyél fel 11 kérdést!

4. Küldd tovább 11 embernek!

11 dolog magamról.

1. Directioner vagyok.

2. Van egy kutyusom.

3. Most megyek nyolcadikba.

4. Legnagyobb álmom hogy eljussak egyszer egy One Direction koncertre. 

5. Felnőtt koromban pszichológus szeretnék lenni.

6. Kedvenc írónőm Leiner Laura.

7. Kedvenc állatom a zsiráf és a kutya.

8. Régen táncoltam.

9. Szemüveges vagyok.

10. Fogszabályzóm van már lassan 3 éve. 

11. Van kettő testvérem. 

Válaszolj 11 kérdésre.

1.Kedvenc színész ?  Adam Sandler.

2. Kedvenc színésznő ? Drew Barrymore

3. Van olyan film , amin sírtál ? Marley meg én

4. Kedvenc énekes ?  Ed Sheeran

5.Kedvenc banda ?  One Direction, Little Mix

6.Van példaképed ? Ha igen ki ?  Demi Lovato 

7.És miért ő az ? (Ha van)  Mindig erős. Bármennyire is fáj neki sosem mutatja meg. Csodálatos egy ember!

8. Olvasol más blogokat is ? Igen.

9.Mikor születtél ? 1999. június 29.

10.Milyen zenei műfajt hallgatsz legszívesebben ? Pop.

11 .Van testvéred ? Van. 

11 kérdésem.

1. Kedvenc színész?

2. Kedvenc énekesnő?

3. Mióta blogolsz?

4. Szemed színe?

5. Hajad színe?

6. Kedvenc együttesed?

7. Mi az álmod?

8. Kedvenc ország?

9. Kedvenc város?

10. Van testvéred?

11. Kedvenc állatod?

Akiknek küldöm:

Lakatos Dórának: http://directionerschool.blogspot.hu/

24. fejezet

Sziasztok!

Íme az új fejezet!

*Lottie*

Meredten álltam a zárt ajtó előtt. Az ájulás szélén voltam de Niall erősen fogta a karomat. Megfogta a bőröndjeimet és elindultunk a nagy sötétségbe. 

- Míg helyre jönnek a dolgok addig lakhatsz nálam. - szólalt meg.

Elmosolyodtam. Mikor mindent elveszettem ő hirtelen megjelenik az éltemben és mindenben segít. Csodás egy ember. Házába belépve azonnal megmutatta a szobát amiben egy darabig meghúzhatom magam. Ágyra lefeküdtem és már megint azok a fránya könnycseppek. Minden más ember egész nap eszik vagy iszik én pedig sírok. Mikor már elhasználtam az összes papír zsebkendőt mikor lassan mentem le. Egy kis kör alakú asztalt vörös rózsaszirmok vették körbe. Még gyertyák ölelték át az asztalt. Az egész csodálatos volt.
- Minden rendben? - lépett elő Niall.
A lépcsőfokról azonnal a nyakába ugrottam.
- Meg sem érdemellek. - mondogattam.
Az egyik széknél letett és kihúzta majd leültem. A vacsorát hamar elfogyasztottuk. Niall-nak következett volna a másik meglepetése de megijedtem és felmenekültem. Értetlenül állt és nézett maga elé. Talán megértette de nem hiszem.
- De idióta vagyok. - csaptam a fejemet az ajtóhoz.
Több órába került míg elaludtam. Egész éjszaka forgolódtam bűntudatom volt Niall miatt.

*Másnap*

Ma van Max temetése. Idegesen mentem le és pillantottam meg a szőkét. Kotorászott ott valamit a konyhában. Ő az egyetlen aki segít és még vele is egy bunkó vagyok.
- Sajnálom hogy egy ekkora dög voltam. - futottam hozzá.
Niall csak megrázta a fejét éreztem ahogy a könnycseppjei a bőrömet érintik. Lehet hogy az mondta hogy már nem haragszik. De láttam a szemében a fájdalmat. A kanapén volt a pokróca és az alatt a zsebkendők. Görcsbe lett a gyomrom ahogy belegondoltam hogy szenvedhetett. A reggelinél nem sokat szóltunk egymáshoz. Végül eljött az idő. Arra hogy örökre elköszönjek Max-től. Az lenne az élet rendje hogy megszületünk élünk majd meghalunk.

Nem az hogy a testvéred volt barátja megöl. Ezek a gondolatok idegesítettek fel míg oda értünk a temetőbe. Ezt a helyet sosem szerettem látogatni. Mindenki jelent volt aki Max szeretett. A gyászolók a mai nap a feketét öntötték magukra.

- Gyere menjünk közelebb. - szólaltam meg és kulcsoltuk össze ujjainkat. 

A szüleim szorosan ott álltak egymás mellett mikor anya törölte le a könnyét a hófehér arcáról.  Mindenki halkan hallgatta a beszédet. 

- Ez a gyermek még alig élte az életet. Egy szörnyű gyilkosság áldozata lett. De a mennyországban örök nyugodalmat kívánunk neki. - mondta el a pap a végszót. 

Közelebb mentem ahogy eresztik le Max koporsóját. Még a legnagyobb ellenségeimnek sem kívánom hogy lássák  ahogyan a testvérüket bele vetik a földbe.

- Öcsi a túl világon is légy jó fiú. - sírtam el magamat.

Mikor mindenki elköszönt odamentem a szüleimhez.

- Mi a baj? Mi történt? - hadartam.

A szüleim csak megvonták a vállukat és elmentek. Niall átölelt és kézen fogva haza mentünk. Míg a szőke átöltözött én addig főztem.

- Hello drága. - szólalt meg.

Megpördültem a tengelyem körül és azt hittem hogy Niall. Dáviddal találtam magam szemben. Ijedten álltam és szorosan fogtam a kést.

- Nagyon megható volt a temetés. - szórakozott.

Dávid odalépett hozzám és megfogta a derekamat majd a földhöz dobott. Közben Niall is megérkezett és döbbenten állt. Dávid megfogta a hajamat és tépte a szőke pedig rávetette. Dávid ott volt a földön és én a kezemben fogott kés gondolkozás nélkül a mellkasába szúrtam. A karomon ott folyt végig a volt barátom vére..

Remélem tetszik! 2 komment után folytatás!

23. fejezet

Sziasztok!:)

Tudom hogy rengeteget késtem és sajnálom. Ebben a fejezetben nagyon sok esemény lesz.

Remélem tetszeni fog.

Jó olvasást!

*Lottie*

A sziklán ott ültem egyedül. Mindenki menekült a tűz elől. A szívemben volt a képe Bella és Beck arcáról. Miért nem szálltam fel én is? Miért ők haltak meg miért nem én? Ezek a kérdések kavarogtak bennem amíg egy rendőr meg nem ragadott és be nem ültetett egy helikopterbe. 

- Mi a neved? Hol laksz? - hadarta el a kérdéseket a pilóta.

- Nevem Lottie Henderson és Londonban lakok. - soroltam.

A mondat végére az idegen megfogta az irányítót és elhagytuk Párizst. Szomorúan néztem ki az ablakból és csak sírni tudtam. Milyen szerencsétlen vagyok. 

*Niall*

- A Disneyland-ben kigyulladt egy játék és sajnos egy túlélőt sem találtak! - szólalt meg egy hang a tv-ben.

Azonnal a telefonhoz kaptam és Lottie számát tárcsáztam. Nem vette fel. Idegesen járkáltam a házban végül felkaptam a kabátomat és a lábam a szülei házához vezetett. Kétségbe esetten nyitottak ajtót. Ők se tudnak semmit. Pattanásig feszült a szobában az idegesség míg meg nem szólalt a telefon. Lottie anyukája felkapta és remegő hanggal beszólalt. Járkált össze vissza kezével az ágyat csapkodta végül letette.

- Lottie nem ment fel a játékra ezért él. Most az egyik közeli kórházban van idegileg kiborult és mos pszichológus kezeli. - kezdte el.

Hatalmas kő esett le a szívemről. Él. Akit annyira szeretek még látja a nap sugarait. Bepattantunk az autóba és kórházhoz mentünk.

*Lottie*

- Nem vagyok ideg beteg! Csak egy olyan ember aki elvesztette az öccsét és utána a legjobb barátait. - ordibáltam. Szegény doktor már nem tudott mit mondani így hát kiküldött. A székre leülve az arcomat a tenyerembe temettem és csak sírtam. Nem tudtam mást csinálni. Nem vagyok erős gyenge vagyok. Kipillantottam a folyosóra és egy szőke hajú kék szemű ember közeledett felém. Niall volt. Azonnal felálltam és magamhoz öleltem.

Én csak bőgtem már csurom vizes volt a dzsekije. Ő próbált megnyugtatni meg simította a hátamat. De a szép pillanatból ennyi volt. Harry közeledett felénk. 

- Lottie, Bella meghalt? - ordibált.

Bólintottam egyet és összetört. Odalépkedtem hozzá és kérdező tekintetemet rászegeztem.

- Az egész történet azzal kezdődött hogy én megcsókoltalak. Nagyon sokáig össze volt törve míg addig amíg el nem mentem hozzátok, és ott volt Bella. Még most is megremeg a hasam ha magam elé képzelem. Gyönyörűen állt ott és odaköszönt. Nagyon sokat beszéltünk és egyszer elhívtam randira. Tökéletesen telt. Nagyon meg szerettem. Azért nem mondta el, mert még megbeszéltük hogy várjuk pedig már minden apró részletről beakart számolni. - kezdte el és sírta el magát a végére. 

Megdöbbentem néztem őt. Akkor Harry volt az a fiú akiről annyira sokat beszélt Bella.

- Emlékszel mikor mondtam hogy valakinek bejössz? Ott áll melledet. - fordította felém fejét és mondta.

Mire észhez kaptam Niall már fel lökte Harry-t. A két fiú közé álltam próbáltam megnyugtatni őket. Végül meguntam és haza felé indultam. Az eső esett remek. Esernyő nélkül indultam haza. Anyáék szokás szerint már leléptek. Nem érdekelt semmi és senki csak is magányra vágytam.

- Lottie várj! - ordibált valaki a hátam mögül. 

Megfordultam és a szőke állt ott.

- Mi van? - kérdeztem.

Mikor bármit is tudtam volna mondani szája vakuként tapadtak az enyémhez. Karját a derekam köré fonta és ott álltunk az esőben. Az a fiú áll előttem akit annyira szeretek és már ő is felvállalta. Mikor befejeztük halvány mosoly megjelent az arcunkon és kézen fogva kísért haza. Vállára hajtottam a fejemet és akkor éreztem úgy valaki tényleg szeret. Mikor haza értünk ott álltak a kapu előtt a bőröndjeim. Bekopogtam idegesen és anya nyitott ajtót.

- Addig haza nem költözhetsz míg nem szakítasz Niall-lal. - mondta hidegen.

Remélem tetszett!

2 komment után új fejezet!

22. fejezet

Sziasztok!

Több vélemény kaptam hogy elsírták magukat. Még lesz pár szomorú fejezet utána egy kis boldog időszak jön. Ezt azért teszem, mert a blog elején rengeteg olyan vélemény jött hogy ez egy sablon blog. Ezt megakarom mutatni hogy nem igaz!

Íme az új fejezet!

Jó olvasást!:)

*Lottie* 

Az izzadság cseppek csurogtak végig a homlokomon és a könnycseppek a szememnél ültek. Ijedve a szívemhez kapva álltam fel. A szeme be volt csukódva de nem örökké. Bella ott aludt nyugodtan mellettem. Ilyenkor az arcán az idegességtől a ráncai ki voltak simulva. A szomorúság öntötte el a testemet és próbáltam elállítani a sírásomat. De amit kiterveltem elsüllyedt. A könnyeim az arcomon úgy mentek végig, mint esőzéskor a fák ágain az esőcseppek. 

Bella felemelte fejét és a szemeivel engem méregetett. 

- Mi a baj? - kíváncsiskodott.

Féltem elmondani neki az álmomat. De legjobban attól tartottam hogy valóra válik. Kevés gondolkozás után odaültem mellé a takarót magamra teríttettem és elmondtam. 

- Ez csak egy álom. - tette kezét a vállamra. 

Próbáltam erősnek tűnni kisebb nagyobb sikerrel. 

- De ne aggódj ilyeneken ma Disneyland! - ugrált az ágyon.

Még az én arcomon is megjelent a mosoly. Legalább ennyi jó legyen. Hamarosan Jade is felébredt elmentünk reggelizni és már két óra múlva a busznál álltunk. Mikor már minden felszállt felpakoltuk a táskánkat elindultunk. Végre Disneyland. A mesék, álmok birodalma. Az az a hely ahol lehet álmodozni és ahol még a felnőttek is gyerekké válnak. Sosem voltam még ott csak halottam róla hogy csodálatos egy hely. 

Mikor már a bejáratnál álltunk boldogan ugráltam az ülésemen.

Ahogy beléptünk hosszú út vezetett a parkoló helyig. Már a belépőkártyánk is aranyos volt. Az enyémen Mickey egér szerepelt. Mindenki nézegette hogy kinek milyen van és cserélgettünk. A palotáig hosszú mozgó járda vezetett. Közben a Disney mesékből zene részletek szóltak. A gyerekek hercegnői ruhába rohangáltak vagy különböző mesékből való jelmezek. Bella szorosan fogta a kezemet és mosolygott, mint a vadalma. Ahogy odaértünk sosem hittem volna el hogy a hogy egyszer a palota lábánál fogok állni. -az embereken különböző fülek voltak rajta. Rögtön odamentünk az egyik bódéhoz és vettünk Minnie egér fület. Megigazítottunk egymáson és elnevettük magunkat.

Mindenki elkezdett hülyéskedni és fotózkodni. Újra éltük a gyerekkorunkat. Rögtön mentünk a különböző játékokhoz. Sikoltoztunk, nevettünk. Tökéletes volt minden perc mindaddig míg meg nem pillantatom Dávidot. Bella karját elkezdtem rángatni hogy nagy baj baj van. A volt barátom csak nyugodtan sétált nézelődött míg meg nem pillantott engem. A szemeivel utána Bellát méregette. Nagyon aggódtam. Féltem hogy most még is mire készül. Egy normális percem nem lehet nélküle. Már délután fele ettünk és közben mindenhova mentünk ahova csak tudtunk. Megálltam a palota előtt és alaposan végig néztem. Még az álmaimban sem volt ilyen gyönyörű. 

- Gyertek ide. - kiabált Beck.

A hasam köré tettem a kezemet azzal jelezve hogy fáj. Megráztam a fejemet hogy inkább itt maradok.

- Minden rendben? - kérdezősködött Bella. 

Megráztam a fejemet utána elhessegettem, mert ha még itt fog állni lekési a következő menetet. A játék előtt volt egy kis patak oda egy kőre leültem. A mai nap villogott előttem. Csodálatos egy nap volt. A gondolkozásomból rengeteg ember ábrándított ki ahogy sikítottak. De nem örömükben hanem félelmükben. A játék ahova Beck és Bella beült leégett. Siettem ahogy csak tudtam. A levegőért gyorsan kapkodtam míg odaértem. Később megérkezett a tűzoltóság, rendőrség és a mentők is. Egy rendőr vitt el onnan, mert én csak ordibáltam ahogy csak tudtam.

- Kérem mindenki nyugodjon meg! Nem technikai okok miatt égett le a játék. Sajnos van egy rossz hírünk a társaim még keresik de eddig nem találtak egyetlen túlélőt sem. - szólalt meg az egyik tűzoltó.

A mondat másik felét már nem is hallottam. Abban reménykedtem hogy Bella és Beck túlélte. Valóra vált amit álmodtam de a halál magával rántotta Beck-et is. Most már tényleg örökké egyedül fogok maradni ebben a kegyetlen világban?..

Remélem tetszik! 3 komment után következő!

21. fejezet

Sziasztok!:)

Íme a 21. fejezet!

Jó olvasást!

*Lottie*

Megpördültem a tengelyem körül és meglepődtem a látványtól. Lassú léptekkel jött felém Niall. Mikor már a közelemben járt gondolkozás nélkül megállt.

-Kiabálj ha valami fáj!-emelte fel a fejét és rám szegezte tekintetét.

Értelmetlenül rá néztem de ő csak mondogatta a mondatot. Odaléptem hozzá kinyújtotta a kezét és szorosan magához húzott. A tenyerét végig simította a szőke hajamon és a száját közel tette a fülemhez.
-Halottam mi történt a szüleiddel. Hidd el én itt leszek melletted.-suttogta.
A fejemet rá tettem a vállára ő pedig egyre szorosabban szorított magához.

Ahogy ott álltunk Franciaország közepén a kivilágított Eiffel-toronynál csodálatos volt. Utána mindent elmesélt hogy a szüleim egy cseppnyi megbánás se volt. Azért jött ide, mert féltett nagyon. Minden egyes szava nagyon jól esett. A hallottak alapján nagyon félek a jövőtől meg mindentől.

-Nekem mennem kell vigyázz magadra.-köszönt el.

Bellához odamentem és rögtön rákérdezett mindenre. Szépen lassan elmondtam mindent miközben apró köröket tettünk az Eiffel-toronynál. A fejemben már minden kép megjelent mit is fogok csinálni ha haza megyek. Mihez kezdjek. Mikor már nem volt egy ötletem se akaratlanul elsírtam magam.

-Max ha most itt lennél biztos hogy számíthatnék rád.-mondtam magamban.

Leültem a poros betonra a fejemet neki támasztva a rácsnak a torony csúcsát néztem. Az egész építmény világításban tündöklött. Ahogy tovább az ég felé pillantottam a csillagokat szemléltem. Érezte hogy az öcsém épp engem néz és és fentről szorít hogy megfogok mindent oldani. Nélküle olyan vagyok, mint egy magányos csónak a tengeren. 

-Gyerekek, szálljatok be liftbe.-kiabált az osztályfőnökünk.

Feleszméltem a gondolkozásból és beszálltam a parancsolt helyre. Szállás Párizstól nem volt messze.  Megkaptuk a kódókat és elfoglaltuk a kijelölt szobákat. Bellával és még egy osztálytársammal Jade-del voltam egy szobába. Mikor lezuhanyoztunk és átöltöztünk pizsamába már hamar elaludtunk. Elfordítottam a fejemet és a mai nap pergett le előttem a fejemben és a holnap Disenyland villogott előttem. Kicsit boldog vagyok hogy már oda is eljuthatok. Mikor felébredtem Bella nem volt mellettem  nagyon megijedtem hiszen az ágyunk körül rengeteg vér folt volt a padlón és kézlenyomatok a falon. Még az én karomon is végig csurgott a vér. Félve de gyors léptekkel mentem ki a recepcióhoz. A szállás előtt a mentők és a rendőrség állt ott. Már görcsben volt a gyomrom úgy siettem ki az útra. Előretolakodtam és a félelmem bebizonyosodott. A beteghordozón Bella feküdt. Arca fehér volt, mint hó. Ahogy hozzá érintettem jéghideg volt. Már nem vette a levegőt. Örökre lehunyta a szemét. 

-MÁR ŐT IS ELVESZTETTEM?!-ordítottam könnyes szemmel.. 

Remélem tetszett!

2 komment után új fejezet!

Figyelem!

Sziasztok!

Holnap indulok egy egy hetes táborba a Balatonhoz. Úgy hogy biztos nem tudok új fejezettel jelentkezni. A másik blogomnál most került ki az első fejezet! És nagyon szeretném megköszönni a több, mint 5000 kattintást nagyon sokat jelent számomra. KÖSZÖNÖM!

Fannii.

20. fejezet

Sziasztok!:)

Íme a 20. fejezet!

Jó olvasást!:*

*Lottie*

Az érzés mikor azzal a tudattal ébredsz fel hogy nincs testvéred borzalmas. Sápadt arccal vánszorogtam le a lépcsőfokokon. Éreztem hogy borzalmasan nézhettem ki hiszen még a szüleim is megijedtek a látványtól. Tükörbe nézve egy szellemet láttam. Az arcom olyan fehér volt, mint a hó és olyan hideg, mint a tél. A szemem körül karika volt. A kócos hajam az egekig ér. Ijesztő volt a kinézetem. A reggelünk csendben telt el. Ma délután indul a buszunk Párizsba úgy hogy gyorsan pakoltam a bőröndbe.

-Segíthetek.-kopogott be Niall.
Megbólintottam a fejemet és tovább pakolásztam.

*Niall*

Talán Lottie arcáról örökre eltűnt a mosoly. Már sosem lesz olyan, mint egy boldog lány. Mikor a doktor kibökte azt a szót hogy meghalt összeroppant.

-Öhm és várod az utazást?-próbáltam felvidítani. 

Komótosan felemelte a fejét és szemei nagyra tágultak. A tervem vereségbe fuldoklott. A ruháit tovább tette a bőröndbe rám se ügyelve.

-Köszönöm hogy itt vagy.-nézett rám a kék szemeivel.

Halványan elmosolyodtam .

*Lottie*

Jó volt hogy legalább egy ember mellettem volt. Niall. Mikor már minden a táskámban helyezkedett. Felálltam és kimentem a szobámból. A szüleim épp gyerek ruhákat voltak vásárolni. Nem tudom eddig vártam a kishúgomat de most hogy Max örökre elment nem várom az egészet. 

-Lottie, gyere ide.-intett apa.

Lassú léptekkel odamentem.

Elém tették a rózsaszínes ruhákat, játékokat. Össze vissza dobáltam nem akarom ezt az egészet.

-Nem akarom hogy megszülessen a kishúgom!-ábrándultam ki magamból.

Mérges tekintetek méregettek engem.

-Ezt hogy érted?-kérdezték egyszerre. 

Nem is értettem hogy mindent miért mondtam. Csak leültem a kanapéra és erős bűntudat vette át a testemet. -Ezt úgy mondod, mintha a kishúgod ölte volna meg Max-t. Pedig nem a te barátod szóval Lottie csakis te vagy a hibás.-üvöltött anya.

A szívem összeszorult a kimondott szavak borzalmasan estek. Gondolkozás nélkül elrohantam, felöltözködtem és perceken belül már az iskola előtt álltam. A bőröndömre ülve a kinyújtott pólómmal letöröltem a könnyeimet. 

Egy kis idő múlva rájöttem hogy talán mégis csak az én hibám lenne? Órák múlva megjött a tanár is és az osztály. Bella hozzám tolta a bőröndjét és mesél hogy már mennyire várja. Úgy tettem mintha érdekelt volna. 

-Részvétem.-tette hozzá.

Átöleltem és éreztem hogy még az ő könnyei is potyogtak le a pulcsimra. 

-Gyerekek, mindenki szálljon fel a buszra.-csapta össze a kezét az osztályfőnökünk. 

Az osztály özönlött fel a buszra és mindenki elfoglalta a helyét. Az ablaknak neki támasztottam a fejemet és néztek ki. A szüleim érezhették hogy ide menekülök és mégsem jöttek el. Az út fele gyorsan eltelt. Franciaországba a tenger alatt keltünk át. Nagyon érdekes volt. A Csalagút után pár órába került hogy elérjük Párizs központjába az Eiffel-toronyhoz. Este értünk oda már az egész város világításban volt. 

Életemben először álltam ott. Csodálatos volt. Minden problémám és bajom elszállt. A második emeletre fellifteztünk. A kilátás egyszerűen mesébe illő volt. Sosem hittem volna hogy ide eljutok. 

-Lottie, végre hogy itt vagy.-kiabált valaki a hátam mögül..

Figyelem!

Sziasztok!:)

Most nem új fejezettel jelentkezek hanem a második blogomat mutatom be!

Little Things..

Új blogom KATT!

Remélem feliratkoztok és ez a blog is tetszeni fog! De ezt a blogot is fogom folytatni!

Köszönöm:Fanni.xx

19. fejezet

Sziasztok!

Először is szeretném nem tudom hogy mikor is de ennek a blognak hamarosan vége. De egy jó hír kezdek egy másik blogot. Azért döntöttem így egyre kevesebb olvasóm van és az új blogommal hát ha nagyobb szerencsém lesz.
Az új blogom trailere KATT!
De mielőtt új fejezet ma van a One Direction 3. születésnapja. El se hiszem már három éve csalnak mosolyt az arcunkra! 

Íme a 19. fejezet!:*

*Lottie*

Mikor Dávid ott állt előttem ledermedtem. Max mögém bújt nagyon félt tőle. Mutogatta a sebeit közben sajnálgatta magát.

-Ezt Harry csinálta?-kérdeztem csendben.

Talán annyira halkan hogy nem is lehetett érteni. De láttam hogy felfogta hiszen biztosan bólogatta a fejét. Ahogy ott ácsorgott előttem egyre jobban féltem.

-Lottie hívjuk a rendőrséget.-suttogta halkan Max.

Megráztam a fejemet. Mélyen belenéztem a szemébe de egy érzelmet sem lehetett leolvasni. Olyan volt, mint egy kavics. Álltunk egymás előtt némán és reménykedtem a jövőbe.

-Menj már el!-kiáltott egyet Max és elém állt. Dávid vágott egy gonosz oldal mosolyt és belenyúlt a hátsó zsebébe. Azt hittem hogy itt lesz az úton az utolsó perceink e világon. Ott állt egy pisztollyal a kezében. 

A fegyver felén irányította és lőtt egyet. Max elé ugrottam de túl késő volt. Az öcsém a földön feküdt körülötte vér foltokkal. Dávid a helyszínről elrohant és menekült a Nap irányába. 

-Anya, apa hívjatok mentőt.-ordítottam torkom szakadtából.  

A pólómmal próbáltam felitatni a sebet kisebb nagyobb sikerrel. A mentő perceken beül meg is érkezett és Max-et a közeli kórházba vitték. A szüleimmel gyorsan autóba szálltunk és követtük a járművet. A testvéremet bevitték a műtőbe és várnunk kellett. Lementem a recepcióhoz ahol srácok beléptek az ajtón. Örültem a jelenlétünknek odafutottam hozzájuk és szorosan átöleltem őket. Nagyon örültem hogy itt vannak és most így hatan felmentünk az első emeletre hát ha már van valamilyen fejlemény. Még semmi. Max már egy órája van a műtőben minden perc ideg tépő volt mindenki számára. 

-Elnézést, maguk Max Henderson hozzátartózói.-állított meg minket egy doktor.

Félve bólogattunk féltünk a választól.

-Sajnos a testvérük nem élte túl a lövést. Részvétem.-elhadarta a mondani valóját.

-MIÉRT?!-leültem és ordítottam.

Zokogtam a kórház közepén. El sem hiszem meghalt. Meghalt Max. Aki mindig mellettem állt és megvédett.

-Nyugodj meg.-bújt hozzám Niall.

Még az ő szeméből is kicsordultak a könnyek. Nagyon jó kapcsolata volt vele.

Mikor haza érkeztünk a házban nagyon nagy csend volt. A falra kitettem az öcsém képét és egy gyertyát alá. A kedvenc virágát a gyertya mellé tettem. Még mindig csak sírtam. Az ilyenen nem lehet túllépni. 

Leültem a kanapéra és, mint mindig bambultam magam elé.

-Minden rendben?-ült le mellém Louis.

Megráztam a fejemet és a véres pólómmal letöröltem a könnyeimet.

-Most hogy ő meghalt hamarosan megszületik a kishúgom olyan érzésem van, mintha egy angyal most hagyta el a világot de gy angyal még csak most fog belecsöppenni.-mondtam sírva és Louis vállára hajtottam a fejemet..

Remélem tetszett!:)

18. fejezet

Sziasztok!:)

Íme a 18. fejezet!

*Lottie*

Idegesen elfordítottam a fejemet és csak a vizet bámultam. Harry türelmetlenül ült mellettem valamit még mondani akart de egy lendülettel felálltam és elmentem. Utoljára visszapillantottam láttam ahogy a göndör a partról kavicsokat dobál. De mi bánhatja ennyire és, miért fél elmondani. A sírást visszatartottam hazáig. Feliparkodtam a lépcsőt és egy csapással becsukódott az ajtóm. Falnak neki dőlve az arcomat a tenyerembe temetve sírtam. A könnyek úgy csurogtak végig az arcomon, mint esőzéskor a háztetőn a esőcseppek.

A puha szőnyegemre lefeküdve a hasamat átkarolva és csak bámultam magam elé. Mikor az ajtó kinyílt megijedtem, de ugyanabban a pózba maradtam. Az ismeretlen személy lefeküdt mellé és megfogta a karomat.

-Sajnálom.-suttogta.

A lágy hangja végig járta a testemet. Felpattantam és a találgatásom igazzá vált. Harry volt. Szomorúan ült a földön a hátát neki támasztva a falnak. Némán voltunk egymás mellett és a csókon kattogott az agyam

-Mi volt ez az egész.-törtem meg a csendet.

Harry értelmetlenül rám szegezte tekintetét és csak legyintett egyet.

-Ezt nem lehet így elintézni.-egyre idegesebb voltam.

A göndör a mondatot hallva megragadta a karomat és mélyen a szemembe nézett. A zöld szín összekeveredett a szeretettel és a dühvel. 

-Mit jelent ez az egész?-kérdezte gúnyosan.

Harry kezeit hozzá vágta a falnak. Szenvedett. Olyan volt mintha egy állat még a ketrecben aki kiakar szabadulni és szabad akar lenni. Sörnyű volt Harry-t így látni. De még a düh erősebb volt a szeretetnél.

-Mondj el mindent!-kiabáltam.

-Basszus Lottie, a csók azért volt, mert szeretlek!-ordított.

A levegő elvitte a hangját a Föld minden pontjában. Az állat kiszabadult, Harry pedig megkönnyebbült. Már minden tiszta volt. A göndör az ajtó előtt guggolt és a fejét letette a küszöbre. Oda ültem hozzá és végig simítottam az ujjamat a hátán.

-Sajnálom de ez az érzés viszonzatlan.-mondtam.

Harry felállt az ujjait összekulcsolta a tarkója mögött.

-Tudom, és azt is hogy nem csak én szeretlek a bandából de ennyi legyen elég. Az meg hogy Dáviddal mi lett az kapta amit érdemelt.-válaszolt minden kérdésemre.

Gondolkozás nélkül kicsapta az ajtót és elment. Próbáltam utána futni de az utcán a fél világosban kezdett elhalványulni Harry alakja. 

-Mi történt?-kérdezte Max a fejét csóválva.

A fejemet megráztam és bementem. A jelenetek és az érzéseim kavarogtak bennem. Nem is tudtam hogy mit érzek.

-L-L-Lottie-dadogott Max.

Megfordultam és a Föld velem együtt forgott.

-Nézd mit csinált a drága jó szerelmed.-mondta durván Dávid..

Sajnálom hogy ilyen rövid lett. De azért remélem tetszik!xx

17. fejezet

Sziasztok!:)

Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam és ezt köszönöm nektek!:)

Íme a 17. fejezet!

Jó olvasást!:)

*Lottie*

Apa átkarolta anyát és összekulcsolták az ujjaikat. Boldogság öntötte el a házat és éreztem hogy most nem szomorú tényekkel állnak elénk. Kíváncsi tekintetek méregették a szüleimet. Ahogy egyre jobban húzták az időt annál inkább remegett a testem.

-Max, Lottie-fordult felénk apánk.-Anyátok szíve alatt van a ti kishúgotok.-folytatta.

Mikor meghallottam el tudtam volna repülni annyira boldog voltam. Minden rosszat kitöröltem a gondolataimból és csak egy szó lebegett az arcom előtt. Húgom. 

-Eddig azért nem mondtuk el, mert még folyamatban voltak a vizsgálatok és nem akartuk hogy ezen stresszelejetek.-mondta könnyes szemekkel anya végül.

Rögtön felálltam és átöleltem őket. Annyira boldog voltam hogy az leírhatatlan. Mikor a szüleim befejezték a beszámolót Max komótosan felállt és kivonult a szobából.

-Majd utána megyek.pattantam fel.

Furcsálltam Max reagálását. Nem örült a hírnek, de hiszen ez fantasztikus. Vegyes érzelmes kavarogtak a testemben mikor odaértem a hintához ahol Max egyedül üldögélt. Leültem mellé és csak magunk elé meredtünk.

-Nem örülsz a hírnek?- törtem meg a csendet.

-Dehogynem, megszületik a kicsi és anyának és apának már ránk nem is lesz ideje.-szólalt meg csalódottan.

-Nem inkább rád?-néztem rá fürkésző tekintettel.

Nem nézett a szemembe inkább a talpával a fű csomót rugdosta mintha olyan érdekes lett volna.

-Már teljesen értem. Félsz attól hogy csak középső gyerek leszel. Hidd el mikor téged jelentettek be ugyan így éreztem.-próbáltam megnyugtatni. 

-Hogy tetted túl magad ezen?-szólalt meg végül.

-Hát úgy mikor meghalt nagypapa nagyon szomorú voltam, és egyszer csak telibe hánytad anyát amin jól szórakoztam utána az járt a fejembe hogy nem is rossz egy kis tesó. Szóval a lényeg egyszer majd a kishúgunk is fog olyan tenni amitől egyszer csak megszereted.-mondtam mosolyogva.

Max csak bólintott egyet és átölelt.

 A csillagok ragyogtak az égen már minden csendesült el de mi a hintaszékbe akkor is nevettünk és hülyéskedtünk.

-Minden rendben?-dugta ki a fejét Niall.

Max hevesen bólogatott és berohant a házba gratulálni. A szőke csak leült mellém és engem nézett.

Furcsán néztem rá valamit mondani.

-Csodálatos anyuka leszel.-nyögte ki végül.

A mondatán elmosolyodtam és mindketten felálltunk és úgy vonultunk be a többiekhez.

*MÁSNAP*

Reggel boldogan ébredtem és szokás szerint apával és Max-szel mentem iskolába. Bella és Beck a kapu előtt vártak. Rögtön odafutottam hozzájuk és elmeséltem a történetet.

-Hiszen ez fantasztikus.-mondták egyszerre.

A mai nap csak a kirándulásról volt szó két nap és indulunk. Else hiszem hogy majd az Eiffel-torony lábánál fogok állni. Annyira hihetetlen. Míg ezek a gondolatok járkáltak a fejemben nem is hallottam hogy Bella hozzám beszélt.
-Lottie hahó.-ábrándított ki a gondolataimból.
Megráztam a fejemet azzal jelezve hogy most már figyelek.
-Dávidot azóta láttad?-kérdezte komolyan.
Az arcomról lefagyott a mosoly és gondolkoztam hogy mit is válaszoljak. Hiszen találkoztam vele, de Harry azt kérte hogy senkinek nem mondjam el. De vajon miért?
-Öhm nem de most mennem kell.-hazudtam és azzal a lendülettel felálltam.
Bella a fejét csóválva rám nézett érezhetett valamit hogy nem voltam vele igaz.
Harry-vel kellett beszélnem hiszen nem tudtam hogy mit is követett el és féltem hogy olyat amit egész életében bánni fog. A ház előtt Harry csak ült és maga elé nézett. Lenyeltem a félelmeimet és

egyenesen felé közeledtem.
-Ha az a délután a kérdésed inkább fel se tedd!-rám se nézett.
A szám szélét rágva próbáltam kérdezni valamit de egy szót sem tudtam kihúzni belőle. Féltem de nagyon. Egy durva beszólása után az arcomat a tenyerembe temetve sírtam és futottam a Temze partjáig.
-Bocsánat, minden rendben?-simította egy lágy kéz a hátamat.
Felnéztem és egy csodálatos szép számpárral találkozott a tekintetem. Végül csak beszélgettünk de a történetet nem mesélte el. Egyszer csak közelebb ült hozzám és az arca fény sebességgel közeledett az enyémhez a szája vakumként tapadtak az enyémhez.

Szorosan átfogta a derekamat és magához húzott. A hajamat a fülem mögé tette és éreztem hogy végig hogy kezét végig simítja az oldalamon. A hosszú csók végén rá furcsa tekintettel rá néztem de az ő szeméről a megkönnyebbülés volt leolvasható...

Remélem tetszett továbbra is várom a véleményeket!