5. fejezet

Sziasztok!:)

Íme az 5. fejezet! Sajnálom hogy ilyen rövid lett!:s

Dávid felé közeledve nem a boldogság volt leolvasható hanem a méreg. Minden egyes lépéssel közelebb kerültem hozzá, féltem.

-Mit képzelsz magadról?!-mondta dühöngve és azzal a mondattal megragadta a csuklómat.

Max próbált segíteni, de sikertelen volt a terve. A gyors étterem falának lökött, ordítottam a fájdalomtól. Mindenki megijedve hátrált, ilyenkor én sem tudtam hogy mit csináljak nem ilyennek ismertem meg.

Könnyeim végig csurogtak az arcomon, Dávid ég kék szemébe pillantottam a gyűlölet volt leolvasható. Féltem. Feleszméltem a gondolkozásból és azt láttam hogy Harry próbál segíteni. Azonnal Dávid a földhöz dobott, mint egy használt, ócska játékszert. Zayn kihívta a rendőrséget és úgy vitték el Őt, mint egy vadállatot. Mindenki hozzám közeledett több olyan mondatot "Menjek kórházba" "Hívjunk orvost?". Én csak megráztam a fejemet és magabiztosan felálltam. A kezemen több helyen volt horzsolás de a legnagyobb seb most a szívemben található. A szüleim rögtön a helyszínen voltak. Éreztem rajtuk hogy aggódtak és ez jól esett. Haza felé közeledve némán ültünk a kocsiban, ablakból kitekintettem a napot a füves területeken boldogan sétálgató párokat. Liam biztosan megfogta a kezemet ami tűzpiros volt és csak annyit motyogott "Hogy minden rendben lesz, ne aggódj." Persze, ezt mondta Dávid a búcsúzás napján. Ahogy haza érkeztünk azzal a lendülettel mentem volna fel, de a szüleim megállítottak.

-Minden rendben?- kérdezték kíváncsian.

-Persze csak fáradt vagyok és fáj a kezem, ezért úgy döntöttem hogy felmegyek pihenni.

-Bármi baj van szólj.-kérték kedvesen.
Ahogy felértem vizes törölközőt tettem a horzsolt kezemre rögtön felszisszentem, mert csipet és eszembe jutott a mai nap vége. Ágyamra lefeküdve csak a plafont bámultam a jelenetek úgy lebegtek a szemem előtt, mintha kivetítették volna. Hallottam a csendes léteket az ajtóm felé, mikor az ismeretlen kinyitotta az ajtót egy meleg levegő csapott be a szobámba. Öt bolond fiú tette le a lábát a puha szőnyegemre és aranyos grimaszokat vágtak.

Igen, tőlük mindig jó kedvre derülök egyedül sírok az ágyon és Ők feljöttek hogy jobb kedvre derítsenek sikerült nekik. Mindenki elővett egy párnát és leült az este folyamán sokat nevettünk és hülyültünk.

-Na én mentem-pattant fel Niall.

Mindenkinek a kíváncsi tekintetett lehetett leolvasni.

-Csak ennivalóért-mondta utólag mosolyogva.

Mindenki felnevetett egy kis idő múlva a szőke megérkezett és hozott magával popcornt. Bekapcsoltunk egy jó filmet is. Éjfél tájékán már mindenkinek a párnán volt a feje és a szeme becsukódva.

Most már azt érzem hogy vannak IGAZ barátaim!

4. fejezet

Sziasztok!

Sok pozitív válaszokat kaptam, és ezt köszönöm nektek!:* Íme a 4. fejezet! Jó olvasást:)!

*Lottie*

-Lottie hahó ébresztő-mondta egy ismeretlen éles hangon.

Ahogy nyitottam ki a szememet nagyon zavarta a napnak a sugarai.

A kedves ismeretlen Liam volt.

-Jó reggelt, mégis hogy kerültél ide?-nézett rám kérdően.

Én csak megvontam a vállamat és jót nevettünk.

-Ki éhes?- Niall hozott magával sok szendvicset.

-Mi!-mondta Louis mikor Zayn-t belökte a medencébe.

Érdekes reggel kint a természetben a napozószékben ébredek miközben öt srác szendvicseket hoznak, valóra vált álom lenne ha Dávid már visszajelezne még mindig csak Ő lépked a gondolataimban. De már ki kéne Őt törölni, Örökre. Mindenki leült a puha zöld fűbe és eszegettünk a szendvicsekből. Közben sokat nevettünk és hülyéskedtünk.

-Van egy ötletem!-pattant fel és jelentette ki Harry.

-Erre kíváncsiak vagyunk.-mondták nevetve a maradék négy fiú.

-Lottie és Max még sohasem járt Londonban, mi lenne ha körbe vezetnénk Őket-mosolygott aranyosak.

-Benne vagyunk-jelentettük ki gyorsan.

A város nézési körútra lazán felöltözködtem.

Mikor lelépkedtem a lépcsőfokokon a srác liba sorban álltak az ajtó előtt.

-Jó a ruhád-mondta széles mosollyal Zayn.

-Köszönöm, aranyos vagy!-már én is kezdtem valójába mosolyogni.

Kilépve az ajtón jó érzések öntöttek el. A madarak csiripeltek a nap sütött, nincs is ennél szebb augusztus.

Boldogan kijelenthetem gyönyörű London! A macska kövezett járdákon sétálgattunk, fotózkodtunk, hülyéskedtünk. Megnéztük London nevezetességeit.

Már a napnak csak a felét láttuk, mikor beültünk egy gyors étterembe hogy a kiváló napot fantasztikusan zárjuk le.

Kihozták a colánkat. 

Magam elé néztem és egy ismerős alakot pillantottam meg azt hittem hogy már napszúrás kaptam, de nem Dávid volt az nem is gondolkoztam olyan gyorsan felálltam mindenki csak nézett. Szerelmem felé igyekeztem de az Ő arcáról nem a boldogság volt leolvasható.

Remélem hogy tetszik!:)

3. fejezet

Sziasztok!:)

Kaptam pozitív válaszokat és ezért úgy döntöttem hogy folytatom. Íme a 3. fejezet, remélem elnyeri a tetszéseket!

Jó olvasást!:*

A repülőgép csak szállt az ablakból kitekintve szálló madarakat pillantottam meg. Néha azon gondolkozok, miért nem lehetek ilyen szabad?

Mikor leszálltunk az angliai levegő csapott meg. Egy autóba szálltunk be, amin a "One Direction" felirat szerepelt, furcsállottam is de nem foglalkoztatott. A jármű egy stúdiónál parkolt le, amikor beléptünk öt fiú énekelt. Max-szel csak néztünk egymásra nem tudtuk hogy most mi is töeténik. A dal után elmondták hogy "Mi vagy a One Direction!". Teljesen lemeredtem hogy a híres brit banda áll előttem nem vagyok nagy rajongójuk, ismertem pár számot tőlünk de azért jó volt velük találkozni.

-Örülünk hogy megismerhetünk titeket-mondta kedves hangon a barna göndör hajú fiú.

Végül bemutatkoztunk egymásnak a göndör barna hajú fiút Harry-nek hívják. Az aranyos bemutatkozás után elmentünk megnézni az új házunkat. Csodaszép!

A szőke hajú Niall hozott ennivalót is. A ház előtt állva a hátsó zsebemben rezgett a telefonom, alig láttam már a képernyőt a könnyeim miatt "Vége hülye liba!" Dávidtól érkezett. Azt hittem hogy összesek de végül egy kar megragadott. Louis volt.

-Mi a baj?- kérdezte kíváncsian aranyos hangon.

Arcomról letöröltem a könnyeimet és felvettem a mosolygós álarcomat.

-Semmi- mondtam "mosolyogva".

Louis elhitte ezután bementünk a házba fantasztikus volt. Felmentem s kinyitottam szobám ajtaját a friss festék illat csapta meg az orromat.

Lefeküdtem és újra elővettem a készülékemet és ekkor eszembe jutott a Vele töltök idők. Még Ő mondta hogy "Minden rendben lesz." mi ütött belé elfelejtette azt a csodás egy évet a nevetéseket, öleléseket, csókokat. Vagy talán színjáték volt az egész? Amíg ezek a gondolatok jártak a fejemben a hasam görcsben a szemem könnyben és az életkedven újra a nullás szintet üti. Éjszaka többször felébredtem telefonom világító képernyőréje  meredtem de semmi, kimentem a teraszra felnéztem az ég felé. 

Az az egy év lobogott előttem és már nem is vettem észre hogy sírok. Ahogy a természet és az élőlények lenyugodtak, elaludtak én is úgy aludtam el a napozószékben.

2. fejezet

*Lottie*
-Gyerekek Apátok remek munkát kapott Angliában, ezért elköltözünk- jelentette ki Anya boldogan.
A földhöz gyökerezett a lábam a szívem a torkomba ugrott a szemem könnybe volt.
-MIÉRT- kérdeztem ordítva és az első könnycseppek megjelentek az arcomon. Mikor már minden rendben jött. Végül megjelent a szemem előtt Dávid képe se szó se beszéd elrohantam célom Szerelmem háza. Ő a kertben gitározott mikor megpillantott csak kérdően nézett rám. Lassú léptekkel odamentem hozzá és elmeséltem neki.
-Minden rendben lesz, ne aggódj!- monda végül megszakadt a hangja. A csillagos ég alatt sírtunk egymást átölelve. A sötét utcákon kézen fogva haza kísért és talán utoljára néztem bele ég kék szemébe. Kinyitottam a barna ajtót Apu telefonált Anyu pakolt Én szó nélkül felmentem és lefeküdtem, a párnám már vizes volt a sok sírástól de nem érdekelt, sok szenvedés után sikerült elaludnom.

*Másnap*

Ahogy az eső kopogtatta a párkányt arra ébredtem fel. Olyan a kedvem, mint az időjárás szomorkás és a könnyeim olyanok, mint az eső cseppek még mindig csak potyognak.

Lementem a lépcsőn a szüleim már nagyon izgatottak a holnapi költözéstől, minket Max-szel hidegen hagy.

Leültem az öcsém mellé és felhívtam Dávidot, furcsa ki volt kapcsolva sosem volt ilyen. Anyu teljes örömmel pakolt a bőröndökbe, én csak görcsölő hassal ültem az ágyon és féltem a jövőtől. Míg csak magam elé nézetm jött egy üzenet Dávidtól "Holnap majd ott leszek a reptéren, ma nem tudunk találkozni" kicsit furcsán néztem a képernyőre de most nem ezzel foglalkoztam. Egész nap olyan érzésem volt mintha nem léteznék ezért csak zenét hallgattam nem érdekelt se a pakolás se semmi.

*Másnap*

A böröndök már sokban álltak az ajtó előtt Apu épp a taxi-t hívta.

A repülőtéren a tömeg között Dávidot kerestem talán nem jött elköszönni  a Szerelmem még egy üzenetet sem hagyott, épp ezek a gondolatok jártak a fejmben mikor kijelentették a járatunkat, mi pedig sietősen a repülőgép felé haladtunk. Felszálltunk és elfoglaltuk a helyünket és Én újra sírtam mikor elhagytuk Magyarországot egy olyan érzés járta át a testemet hogy lehet hogy most valaminek vége de ez egy új kezdet valaminek és rettegtem hogy Angliában mi is lesz.

1. fejezet

*Lottie*
Furcsa érzések járják át a testemet olyan mielőtt lemegy a nap még fog velem valami történni. Lazán összefogtam a hajamat tornacipőt felvettem, mert találkozok Dáviddal. Ő csodálatos minden percben felvidít miatta élek. Mikor megláttam a Duna partján az rögtön megöleltem és  megcsókoltam.

-Már hiányoztál- mondta ragyogó ég kék szemeivel.Kézen fogva sétálgattunk, fagyiztunk és élveztük az életet. Még kihasználjuk a 1 hónap nyári szünetet. A nap lement és a hold elő jött álltam a ház előtt és elköszöntem tőle.

-Szeretlek örökké- suttogta.

Mikor bementem a szüleim megállítottak hogy nagy bejelentésük van, már Max ott ült a kanapén kérdően néztem anyuékra de Ők csak mosolyogtak. Mi lehetne az a nagy bejelentés, késő este.

Bevezetés

Sziasztok!

Ez életem első blogja. Ezért kifogom hozni belőle a maximumot, remélem tetszeni fog!

Egy 18 éves átlagos lányról szól neve Lottie Henderson, aki Magyarországon lakik és jól érzi ott magát, van egy idegesítő öccse Max és egy szerelme Dávid. De egy döntéssel minden megváltozik, valóra vált álom lesz vagy inkább maga a pokol?

Szereplők

Sziasztok!

Lottie Henderson :

One Direction:

Max Henderson:

Bella Maslow:

Horváth Dávid:

Beck Khingt: 

Perrie Edwards:

Eleanor Calder:

Danielle Peazer: