5. fejezet

Sziasztok!:)

Íme az 5. fejezet! Sajnálom hogy ilyen rövid lett!:s

Dávid felé közeledve nem a boldogság volt leolvasható hanem a méreg. Minden egyes lépéssel közelebb kerültem hozzá, féltem.

-Mit képzelsz magadról?!-mondta dühöngve és azzal a mondattal megragadta a csuklómat.

Max próbált segíteni, de sikertelen volt a terve. A gyors étterem falának lökött, ordítottam a fájdalomtól. Mindenki megijedve hátrált, ilyenkor én sem tudtam hogy mit csináljak nem ilyennek ismertem meg.

Könnyeim végig csurogtak az arcomon, Dávid ég kék szemébe pillantottam a gyűlölet volt leolvasható. Féltem. Feleszméltem a gondolkozásból és azt láttam hogy Harry próbál segíteni. Azonnal Dávid a földhöz dobott, mint egy használt, ócska játékszert. Zayn kihívta a rendőrséget és úgy vitték el Őt, mint egy vadállatot. Mindenki hozzám közeledett több olyan mondatot "Menjek kórházba" "Hívjunk orvost?". Én csak megráztam a fejemet és magabiztosan felálltam. A kezemen több helyen volt horzsolás de a legnagyobb seb most a szívemben található. A szüleim rögtön a helyszínen voltak. Éreztem rajtuk hogy aggódtak és ez jól esett. Haza felé közeledve némán ültünk a kocsiban, ablakból kitekintettem a napot a füves területeken boldogan sétálgató párokat. Liam biztosan megfogta a kezemet ami tűzpiros volt és csak annyit motyogott "Hogy minden rendben lesz, ne aggódj." Persze, ezt mondta Dávid a búcsúzás napján. Ahogy haza érkeztünk azzal a lendülettel mentem volna fel, de a szüleim megállítottak.

-Minden rendben?- kérdezték kíváncsian.

-Persze csak fáradt vagyok és fáj a kezem, ezért úgy döntöttem hogy felmegyek pihenni.

-Bármi baj van szólj.-kérték kedvesen.
Ahogy felértem vizes törölközőt tettem a horzsolt kezemre rögtön felszisszentem, mert csipet és eszembe jutott a mai nap vége. Ágyamra lefeküdve csak a plafont bámultam a jelenetek úgy lebegtek a szemem előtt, mintha kivetítették volna. Hallottam a csendes léteket az ajtóm felé, mikor az ismeretlen kinyitotta az ajtót egy meleg levegő csapott be a szobámba. Öt bolond fiú tette le a lábát a puha szőnyegemre és aranyos grimaszokat vágtak.

Igen, tőlük mindig jó kedvre derülök egyedül sírok az ágyon és Ők feljöttek hogy jobb kedvre derítsenek sikerült nekik. Mindenki elővett egy párnát és leült az este folyamán sokat nevettünk és hülyültünk.

-Na én mentem-pattant fel Niall.

Mindenkinek a kíváncsi tekintetett lehetett leolvasni.

-Csak ennivalóért-mondta utólag mosolyogva.

Mindenki felnevetett egy kis idő múlva a szőke megérkezett és hozott magával popcornt. Bekapcsoltunk egy jó filmet is. Éjfél tájékán már mindenkinek a párnán volt a feje és a szeme becsukódva.

Most már azt érzem hogy vannak IGAZ barátaim!