9. fejezet

Sziasztok!

Itt lenne a a 9. fejezet! Remélem tetszik! Jó olvasást!:)

*Lottie*

A szeptemberi nap besütött az ablakomon át. A hasamban a görcsök kioldódtak és már nem nagyon félek. Eszembe jut a tegnapi beszélgetésünk az öcsémmel. Elmentem lezuhanyozni, átöltözködni a csipkés ruhámhoz felvettem egy fekete bolerót  és egy leheletnyi sminket tettem magamra.

Próbáltam a legjobb formámat hozni hogy mindenkinek megfeleljek.
-Szia kicsim! Hogy vagy?-kérdezősködött Anya.
-Jól! Már nem félek!-mondtam már nem félve.
Beszálltunk az autóba mellettem Max mosolyogva üldögélt mellettem. Én csak idegesen ütögettem a combomat. Minden egyes perc borzalmas volt. Kiszálltunk a kocsiból és az iskolás levegő csapott meg.
Az iskola nagyon szép.

Egy művészeti intézmény. Ide akik jelentkeznek valamiben nagyon jók, mint én például táncban. A tánc az életem ha megszólal a zene akkor nekem a lábam mindig elkezd mozogni. Felnőttként ezzel szeretnék foglalkozni. Az ünnepélyes évnyitó után mindenki az osztályába fáradt. Egy olyan osztályba tettek ahol minden nemzetiségű van. Talán egy így jó, mert nem fognak bántani azért mert más vagy hiszen itt mindenki egy egyéniség. Kicsit félve lépkedtem be az osztályterembe Anya előtte biztosan megfogta a csuklómat és magabiztosságot sugárzott ami rám is fért. 
-Gyere Lottie!-mondta kedvesen az osztáyfönők.
Elengedtem Anya kezét még utoljára a szemébe néztem és azt olvastam le"Ne félj!".
-Sziasztok gyerekek! Szeretném bemutatni az új osztálytársatokat Lottie Henderson-t!-köszöntött mindenkit kedvesen az osztályfönők
-Mesélj magadról egy kicsit.-folytatta.
-A nevem Lottie Henderson. Magyarországon éltem de az apukám jobb munkát kapott itt Angliába és ezért elköltöztünk. Jelentkezett egy barna félhosszú hajú fiú, ezért felszólítottam.
-Hol van Magyarország?-kérdezte nevetve.
-Tanulnod kellett volna földrajzot és nem aludni.-válaszolt nem túl kedvesen copfban összefogott hajú lány.
Mikor már kiveszekedték magukat folytattam a történetemet. Utána Mr. Wesley leültetett az első padba, Kicsengetés után egy hosszú barna hajú lány.
-Szia a nevem Bella Maslow nagyon tetszik a ruhád!-mondta mosolyogva.
-Szia a nevem Lottie mint már hallottad köszönöm a tiéd is nagyon szép!-válaszoltam.
Nagyon boldog voltam hiszen sokan oda jöttek hozzám és kérdezősködtek. A barna hajú fiú komolyan megkérdezte hogy hol van Magyarország így hát elmagyaráztam neki. Anya már a kocsival ott állt az iskola előtt. Gyorsan odafutottam és mindent elmondtam neki. Látszott rajta hogy boldog.
-Kicsim a ügyvéd ma felhívott.-terelte el gyorsan a szót.
-Holnap háromkor kezdődik a tárgyalás.-folytatta.
A boldogság eltűnt az arcomról és könnybe volt a szemem túl vagyok az egyik nehéz dolgon és holnap kezdődik a másik. Már csak a tárgyalás és remélem vége a rémálomnak vagy csak még most fog kezdődni..?