21. fejezet

Sziasztok!:)

Íme a 21. fejezet!

Jó olvasást!

*Lottie*

Megpördültem a tengelyem körül és meglepődtem a látványtól. Lassú léptekkel jött felém Niall. Mikor már a közelemben járt gondolkozás nélkül megállt.

-Kiabálj ha valami fáj!-emelte fel a fejét és rám szegezte tekintetét.

Értelmetlenül rá néztem de ő csak mondogatta a mondatot. Odaléptem hozzá kinyújtotta a kezét és szorosan magához húzott. A tenyerét végig simította a szőke hajamon és a száját közel tette a fülemhez.
-Halottam mi történt a szüleiddel. Hidd el én itt leszek melletted.-suttogta.
A fejemet rá tettem a vállára ő pedig egyre szorosabban szorított magához.

Ahogy ott álltunk Franciaország közepén a kivilágított Eiffel-toronynál csodálatos volt. Utána mindent elmesélt hogy a szüleim egy cseppnyi megbánás se volt. Azért jött ide, mert féltett nagyon. Minden egyes szava nagyon jól esett. A hallottak alapján nagyon félek a jövőtől meg mindentől.

-Nekem mennem kell vigyázz magadra.-köszönt el.

Bellához odamentem és rögtön rákérdezett mindenre. Szépen lassan elmondtam mindent miközben apró köröket tettünk az Eiffel-toronynál. A fejemben már minden kép megjelent mit is fogok csinálni ha haza megyek. Mihez kezdjek. Mikor már nem volt egy ötletem se akaratlanul elsírtam magam.

-Max ha most itt lennél biztos hogy számíthatnék rád.-mondtam magamban.

Leültem a poros betonra a fejemet neki támasztva a rácsnak a torony csúcsát néztem. Az egész építmény világításban tündöklött. Ahogy tovább az ég felé pillantottam a csillagokat szemléltem. Érezte hogy az öcsém épp engem néz és és fentről szorít hogy megfogok mindent oldani. Nélküle olyan vagyok, mint egy magányos csónak a tengeren. 

-Gyerekek, szálljatok be liftbe.-kiabált az osztályfőnökünk.

Feleszméltem a gondolkozásból és beszálltam a parancsolt helyre. Szállás Párizstól nem volt messze.  Megkaptuk a kódókat és elfoglaltuk a kijelölt szobákat. Bellával és még egy osztálytársammal Jade-del voltam egy szobába. Mikor lezuhanyoztunk és átöltöztünk pizsamába már hamar elaludtunk. Elfordítottam a fejemet és a mai nap pergett le előttem a fejemben és a holnap Disenyland villogott előttem. Kicsit boldog vagyok hogy már oda is eljuthatok. Mikor felébredtem Bella nem volt mellettem  nagyon megijedtem hiszen az ágyunk körül rengeteg vér folt volt a padlón és kézlenyomatok a falon. Még az én karomon is végig csurgott a vér. Félve de gyors léptekkel mentem ki a recepcióhoz. A szállás előtt a mentők és a rendőrség állt ott. Már görcsben volt a gyomrom úgy siettem ki az útra. Előretolakodtam és a félelmem bebizonyosodott. A beteghordozón Bella feküdt. Arca fehér volt, mint hó. Ahogy hozzá érintettem jéghideg volt. Már nem vette a levegőt. Örökre lehunyta a szemét. 

-MÁR ŐT IS ELVESZTETTEM?!-ordítottam könnyes szemmel.. 

Remélem tetszett!

2 komment után új fejezet!