Oldalak



2013. május 25., szombat

2. fejezet

*Lottie*
-Gyerekek Apátok remek munkát kapott Angliában, ezért elköltözünk- jelentette ki Anya boldogan.
A földhöz gyökerezett a lábam a szívem a torkomba ugrott a szemem könnybe volt.
-MIÉRT- kérdeztem ordítva és az első könnycseppek megjelentek az arcomon. Mikor már minden rendben jött. Végül megjelent a szemem előtt Dávid képe se szó se beszéd elrohantam célom Szerelmem háza. Ő a kertben gitározott mikor megpillantott csak kérdően nézett rám. Lassú léptekkel odamentem hozzá és elmeséltem neki.
-Minden rendben lesz, ne aggódj!- monda végül megszakadt a hangja. A csillagos ég alatt sírtunk egymást átölelve. A sötét utcákon kézen fogva haza kísért és talán utoljára néztem bele ég kék szemébe. Kinyitottam a barna ajtót Apu telefonált Anyu pakolt Én szó nélkül felmentem és lefeküdtem, a párnám már vizes volt a sok sírástól de nem érdekelt, sok szenvedés után sikerült elaludnom.

*Másnap*

Ahogy az eső kopogtatta a párkányt arra ébredtem fel. Olyan a kedvem, mint az időjárás szomorkás és a könnyeim olyanok, mint az eső cseppek még mindig csak potyognak.

Lementem a lépcsőn a szüleim már nagyon izgatottak a holnapi költözéstől, minket Max-szel hidegen hagy.
Leültem az öcsém mellé és felhívtam Dávidot, furcsa ki volt kapcsolva sosem volt ilyen. Anyu teljes örömmel pakolt a bőröndökbe, én csak görcsölő hassal ültem az ágyon és féltem a jövőtől. Míg csak magam elé nézetm jött egy üzenet Dávidtól "Holnap majd ott leszek a reptéren, ma nem tudunk találkozni" kicsit furcsán néztem a képernyőre de most nem ezzel foglalkoztam. Egész nap olyan érzésem volt mintha nem léteznék ezért csak zenét hallgattam nem érdekelt se a pakolás se semmi.

*Másnap*

A böröndök már sokban álltak az ajtó előtt Apu épp a taxi-t hívta.

A repülőtéren a tömeg között Dávidot kerestem talán nem jött elköszönni  a Szerelmem még egy üzenetet sem hagyott, épp ezek a gondolatok jártak a fejmben mikor kijelentették a járatunkat, mi pedig sietősen a repülőgép felé haladtunk. Felszálltunk és elfoglaltuk a helyünket és Én újra sírtam mikor elhagytuk Magyarországot egy olyan érzés járta át a testemet hogy lehet hogy most valaminek vége de ez egy új kezdet valaminek és rettegtem hogy Angliában mi is lesz.


8 megjegyzés:

  1. Eddig nagyon jó. :) Csak 1 valami.....Legyen hosszabb 1-1 rész. Csak így tovább ! ;)
    ~Puszi: Kriszti

    Ui.:Nézz be ide : http://christywith1d.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm! Persze hosszabbak lesznek:)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó volt én sirtam ez egy profi jeff kinney a nyomába se léphet az egy ropi naplójával ezt a könyvet a világnak is látni kéne <3 10/10 <3 <3 :)

    VálaszTörlés
  4. nagyon jó,csak nagyon rövid:)

    VálaszTörlés