10. fejezet

Sziasztok!:)

Minden egyes véleményt köszönöm. Nagyon jól estek. Íme a 10. fejezet!

Jó olvasást!:*

Ébredéskor a mosoly hamar lehervadt az arcomról. Ma van a tárgyalás napja. Míg ezek a gondolatok lépkedtek a fejemben Max kiabált a kapuból hogy siessek. Gyorsan elkészülődtem és leiparkodtam a lépcső fokokon. A járműbe beülve hamar oda értünk az iskolához. Rögtön odamentem az ismerős társasághoz és kedvesen köszöntöttek. Csengetéskor már mindenki a teremben ült és várta a tanárt. Az irodalom tanár belépett az ajtón. Kedvesen köszöntötte az egész osztályt és elmondta hogy nagyon nehéz lesz ez az év. Csak a szokásos. Elég hamar vége volt a tanításnak engem kíméltek, mert új vagyok. Őszinte leszek nem akartam haza menni, mert már csak kettő óra múlva megyünk a tárgyalásra. Haza érve halottam hogy valaki épp a medencében fürdik. Harry volt.

-Milyen volt az első napod?-kérdezte ragyogó szemekkel.

-Semmi különös csak a szokásos.-válaszoltam unottan.

-Amúgy elmegyünk mind az öten a tárgyalásra segíteni.-jelentette ki.

A szemem rögtön felragyogott a szemem és csak annyit bírtam kinyögni hogy "Köszönöm." ő csak meg vonta a vállát. Bemenetem a lakásba és olyan szép érzések járták át a testemet talán nem is lesz olyan szörnyű ez az egész. Felérve bepakoltam és átöltöztem. Nagyon féltem hogy még egyszer kell látnom Dávidot de talán csak így tudom lezárni a múltat. Lementem és az ajtó előtt öt elegáns fiú állt ott.

Nyugodj meg minden rendben lesz!-mondták egyszerre.

Annyira jól esett hogy elkísértek nagyon szeretem őket. Az autóban mindenki türelmetlenül ült már várták hogy mi is lesz a vége. A bírósághoz oda érve mindenki iparkodott fel az emeletre ahol találkoztunk az ügyvéddel.

Beléptünk a tárgyaló terembe és helyet
foglaltunk. A bíró és az esküdtszék
belépett és bevezették az
Dávidot bilincsben.  A bíró megkért,hogy álljunk fel és
hivatalosan is megnyitotta a pert. 
-A vádlott Dávid Bell álljon fel. - monda a bíró. A
felperes Lottie Henderson,kérem jöjjön
közelebb és esküdjön meg hogy az igazat
mondja. 
-Igen. – feleltem . 
-Akkor kérem mondja el mi és hogyan történt. 
Dávid csak fenyegetően nézett rám de düh öntötte el a testemet és ezért mindent lemondtam szóról szóra.
Miután elmondtam
mindent apám ügyvédje a vád enyhítését
kérte, de a bíróság elutasított. Ezek után
egy kicsit megnyugodtam. Apám ügyvédje
még kérdezett pár dolgot,majd visszaültem
a helyemre. Utána apámat kérték a tanúk
padjára. Természetesen mindent tagadott. Hogy lehet ennyire szánalmas?!-Kérem álljanak fel!. A tanácskozás egyhangúan határozatott
hozott. Kijelentem, hogy a vádlott Dávid Bell

BŰNÖS.!-jelntette ki.
Megörültem a halottaknak bár ez hamar elszállt.
-A bíróság a vádlottat 1 év börtönre ítéli,
amelyet 2 évre felfüggeszt. És azonnali hatállyal el kell hagynia Angliát és vissza kell térnie szülőföldjére A tárgyalást
befejeztem.” –hallottam a bírót

Hidegen nézte magam elé teljesen lefagytam végül egy kar átölelt Niall volt. Dávid távozott a tárgyaló teremből és még utoljára fenyegetően rám nézett és az szájáról azt olvastam le "Hogy még nincs vége."

Szomorkásan én is kifáradtam nem tudtam mi is lesz a folytatás. Most már tényleg vége minden jónak?

Remélem tetszik!:)