13. fejezet

Sziasztok!:)

Íme a 11. fejezet!

*Lottie*

A lábam a földhöz gyökerezett a szívem a torkomban dobogott és minden elhomályosodott. Vártam a szüleim a válaszát a kérdésemre. Ők csak megfogták a kezemet és elrángattak a kocsihoz. Az utazás minden egyes perce kínzás volt. Az autó egy kórház előtt parkolt le. Idegesen lépkedtem az épület felé. Apa keresett egy doktort aki egy kórteremhez vezetett. Idegesen megfogtam a kilincset és kinyitottam ajtót. Az egyik ágyon Max feküdt. Még mindig mosolyogva egyik keze eltörve. Egy kis széket odahúztam mellé és leültem.
-Mi történt?-néztem rá kíváncsian.
-Épp jöttem haza az edzésről és valaki a busz elé akart lökni. De a terve vereségbe fuldoklott. Ahogy a kezemre estem úgy tört el, de nem vészes holnap már megyek haza.-válaszolt nyugodtan.
-Ki volt az nem láttad?-kérdeztem hadarva.
-Sajnos nem, a rendőrségre hívtak be tanúkat de az elkövetőről nem tudtak pontos jellemzést adni.-mondta csalódottan.
Elköszönéskör szorosan megöleltem nem akartam elveszíteni az egyetlen testvéremet. Öleléskor pár könny kicsordult a szememből és az ő pizsamájára potyogott. Kilépkedve a kórteremből azon gondolkoztam hogy ki is lehetett csak egy személy jutott eszembe Dávid.
-Minden rendben?-kérdezte anya, apa egyszerre.
Bólogattam lehetőleg a legőszintébben. Egy kis idő múlva megérkeztek a srácok is és kérdezősködtek. A fiúk mellett jött egy szőke hajú, vékony szerintem nagyon szép lány.

-Lottie szeretném neked bemutatni a barátnőmet Perrie Edwards!-forduld hozzám és mutatta be az ismeretlent.

-Nagyon örülök hogy megismerhettelek és nagyon sajnálom az öcsédet.-köszönt kedvesen.

-Én is a nevem Lottie Henderson.-ráztunk kezet.

Ők még bementek Max-hez de mi inkább mentünk haza. Haza érve felmentem az emeletre és csak pihenni akartam. Mindenkit kizárni a fejemből és hogy az álom magával vigyen. Reggel nehézkesen de felébredtem. Odaérve az iskolához a kapuban Beck és Bella állt. Bella közel lépett hozzám a pulcsija végével letörölte a könnyeimet és átölelt. Nincs is jobb egy igaz baráti ölelésnél. 

-Ránk mindig számíthatsz.-suttogta fülembe.

Velük mentem be az épületbe és közben megint mindent elmeséltem. A nap végén gyorsan mentem haza elmesélni a szüleimnek hogy már vannak barátaim is.

-Kicsim jött egy fiú és levelet hagyott fent az ágyadon.-mondta anya.

Furcsállottam ki az aki hagy nekem egy levelet. A kijelentés után rögtön felmentem és megnéztem azt a titokzatos levelet. Ahogy a papírt megfogtam a kezembe egy ismerős illata volt. Kinyitottam és azt hittem hogy elájulok. Könnyes szemmel olvastam a sorokat.

Kedves Lottie!

" Talán már az illatról felismered hogy ki is ez a "kedves" ismeretlen aki Max-et busz alá akarta vetni. Akit átvertél, megbántottál most komolyan még te sajnáltatod magadat. Mindegy egy valamit ne feledj ezek csak jelek hogy itt vagyok közöttetek egyszer ha lecsapok itt kő kövön nem marad.

Csókol régi szerelmed Dávid! "     

Becsaptam az ajtót és azt hiszem hogy még soha életember nem sírtam így. Már lehet hogy mindennek vége?..