7. fejezet

Sziasztok!

Először is szeretnék Danielle-nek ma van a 25. születésnapja!:)

Íme a 7. fejezet!:)

*Lottie*

A reggelem elég közömbösen kezdődött. Egész reggel a Dáviddal való beszélgetésen kattogott az agyam. A szavai, mozgása, hangsúlya nem árul el semmit olyan volt, mint a tél hideg és zord. Nem volt sok ideig gondolkoznom Anya kiabálta hogy "Reggeli!" Apa pedig kopogott. Na igen a másik gondom a tankönyvek. Apu boldogan pakolta a tankönyveket pár perc múlva Max is csatlakozott. Én csak udvariasan eltoltam. Ahogy meg reggeliztem azzal a lendülettel mentem, de a szüleim megállítottak azzal az okkal hogy "Nézzem meg ezeket a csodás tankönyveket!". Nyomottan leültem a székre és megnéztem a szüleim szerint "csodás tankönyveket" ahogy kinyitottam az irodalom könyvemet rögtön az új könyv illata csapott meg. Rögtön megremegett a gyomrom hiszen három nap és vége a nyári szünetnek a szabadságnak. Féltem, az iskolától, osztálytól, tanároktól. Persze mindenki csak mondogatta hogy "Ne aggódjak!". Felérve a polcomra kipakoltam a könyveket. 

*Baby you light up my world like nobody else* Gyorsan a kijelzőre néztem Niall volt. "Szia Lottie! Beszélnünk kell, a kávézónál jó lenne?" üzente nem is tudom mi az a nagyon fontos de gyorsan átöltözködtem. 

Ki lépve az utcára jó érzések öntöttek el. Napsütés, madár csiripelés mindenki jókedvű gyerekek bicikliznek  . Én is boldogan lépkedtem a járdán csak mosolyogni bírtam. Igen! Végre jó kedvem van. A kávézó egyik asztalánál láttam meg a szőkét. Teljesen meglepődött. 

-Zárd be a szád, mert különben bele repül a légy!-mondtam nevetve a székre leülve.

-Jaj semmi csak nagyon szép vagy!-motyogott valamit az orra alatt.

-Miért volt ilyen sürgős a találkozás?-néztem rá kíváncsian.

-Hallottam hogy tegnap Dávidnál voltál. Mi történt?-jelentette ki.

-Olyanokat mondott hogy megcsaltam és persze titeket is szidott.-mondtam szomorkodva.

Nem tudom, miért van az hogy minden fiú szidja az One Direction-t? Mert Ők talán kedvesek, jószívűek és hab a tortán még helyesek is sosem fogom érteni. Niall csak hallgatta a mondani valómat. Annyira jól esett hogy valaki tényleg őszintén végig hallgatott. A kávézás közben sokat nevettünk, beszélgettünk és Niall bolondos fejeket vágott. 

Sokat nevettünk és kiderült hogy rengeteg közös tulajdonságunk van. Már a nap lemenőben volt felálltunk az asztaltól és öleléssel elköszöntünk egymástól.

-Nagyon jól éreztem magam.-suttogta.

-Úgy szintén.-válaszoltam.

Még boldogabb voltam, mint ahogy elindultam. Hazaérve már vacsoráztak boldogan leültem nem mondtam semmit de senki se mindenki csak mosolygott. Felmentem és láttam Niall átküldte a képeket nagyon tetszettek. Éjfél tájékán szépen lefeküdtem és mosolyogva lehunytam a szememet.

Remélem elnyeri a tetszéseket!:)