8. fejezet

Sziasztok!:)

Először kellemes nyári szünetet kívánok mindenkinek! 

Íme a 8. fejezet!

Jó olvasást!:*

*Lottie*

A fülig ért a szám mikor a roló résein besütött a nap. A nyári szünetből az utolsó nap. Boldogan. vidáman sétálgattam le. Mikor Max megpillantott.

-Tuti hogy randi volt. Niall és Lottie a szerelmes pár.-énekelgette  mutogatva.

-Ki kibe szerelmes?-kérdezte anya és apa az ajtón belépve.

-Jaj semmi csak Max enyhén megbolondult-jelentettem ki nevetve.

Anyának segítettem elkészíteni a reggelit és a teraszon tálaltuk fel. 

-Gyerekek, holnap iskola. Izgultok?-nézett ránk kíváncsi tekintettel Apa.

-Most hogy ennyire közel van a kezdés napja nem izgulok.-mondta aranyos mosollyal az öcsém.

Én csak az ennivalóra bírtam nézni, mert Max-szel ellentétben én nagyon félek a holnapi naptól.

-Te Lottie?-nézett rám Anya széles mosollyal.

-Hát én őszinte leszek nagyon félek.-jelentettem ki magabiztosan.

Az öcsém kinevetett és ezért testvér szeretet ide testvér szeretet oda felemeltem és beledobtam a medencébe. Mindenki jót nevetett rajta és mikor előbújt csak annyit mondott hogy "Király!".  Végül én is annyira nevettem hogy nem vettem észre hogy valaki mögém osont és belökött a vízbe. Liam volt.

-Liam!-mondtam nevetve. Pár percen belül már mindenki a vízben végezte. Remek reggel. Kilépve a medencéből. Mindenki törölközőért verekedett kivéve én. Én lefeküdtem a puha fűbe és az ég felé néztem. Hasamra tettem a kezem behunytam a kezem és végre nem a görcsöket éreztem a hasamban, hanem a lepkéket. Nem érdekelt Dávid örökké végezte vele. Éreztem hogy valaki lehuppant mellém megfordultam és egy tenger kék szempár előtt találtam magam.

-Szia Lottie.-köszönt kedvesen Niall.

-Hello szőke.-mondtam nevetve.

Mindketten elnevettük magunkat és csak úgy sok hülyeségről beszélgettünk.

-Niall hol vagy?-ordibálta Louis.

-Itt vagyok-pattant fel.

Gyorsan felöltözködtem és csak a kertben olvastam, zenét hallgattam.

Talán már nem annyira ijesztő a holnapi iskola kezdés. A kertbe köröztem egész nap. 

-Vicc nélkül tényleg nagyon izgulsz?-kérdezte kedves hangon Max.

-Igen nagyon.-mondtam kicsit halkabban.

-Figyelj testvérkém! Nálad jobb embert nem ismerek, ha önmagadat adod minden rendben lesz. Nem kell agyalnod Dávidon már csak két nap a tárgyalásig kibírod. Szerintem Niall-lal összeilletek. De amúgy mindegy a Te életed Te döntöd el. Holnapi naptól pedig ne félj tökéletes leszel, mint mindig.-mondta átölelve engem.

Az arcomon könnyek jelentek meg de ezek öröm könnyek. Ez az igazi testvéri szeretet. Ő az egyetlen akiben megbízok és ha kell rátámaszkodhatok. Nagyon szeretem Max-et. Felépdtem a lépcső fokokon lefeküdtem a puha, meleg ágyamra és azt mondogattam " Nem félek a holnapi naptól, nem félek a holnapi naptól!" remélem beválik hát majd holnap minden kiderül.

Remélem tetszik!:)