Figyelem!

Sziasztok!

Holnap indulok egy egy hetes táborba a Balatonhoz. Úgy hogy biztos nem tudok új fejezettel jelentkezni. A másik blogomnál most került ki az első fejezet! És nagyon szeretném megköszönni a több, mint 5000 kattintást nagyon sokat jelent számomra. KÖSZÖNÖM!

Fannii.

20. fejezet

Sziasztok!:)

Íme a 20. fejezet!

Jó olvasást!:*

*Lottie*

Az érzés mikor azzal a tudattal ébredsz fel hogy nincs testvéred borzalmas. Sápadt arccal vánszorogtam le a lépcsőfokokon. Éreztem hogy borzalmasan nézhettem ki hiszen még a szüleim is megijedtek a látványtól. Tükörbe nézve egy szellemet láttam. Az arcom olyan fehér volt, mint a hó és olyan hideg, mint a tél. A szemem körül karika volt. A kócos hajam az egekig ér. Ijesztő volt a kinézetem. A reggelünk csendben telt el. Ma délután indul a buszunk Párizsba úgy hogy gyorsan pakoltam a bőröndbe.

-Segíthetek.-kopogott be Niall.
Megbólintottam a fejemet és tovább pakolásztam.

*Niall*

Talán Lottie arcáról örökre eltűnt a mosoly. Már sosem lesz olyan, mint egy boldog lány. Mikor a doktor kibökte azt a szót hogy meghalt összeroppant.

-Öhm és várod az utazást?-próbáltam felvidítani. 

Komótosan felemelte a fejét és szemei nagyra tágultak. A tervem vereségbe fuldoklott. A ruháit tovább tette a bőröndbe rám se ügyelve.

-Köszönöm hogy itt vagy.-nézett rám a kék szemeivel.

Halványan elmosolyodtam .

*Lottie*

Jó volt hogy legalább egy ember mellettem volt. Niall. Mikor már minden a táskámban helyezkedett. Felálltam és kimentem a szobámból. A szüleim épp gyerek ruhákat voltak vásárolni. Nem tudom eddig vártam a kishúgomat de most hogy Max örökre elment nem várom az egészet. 

-Lottie, gyere ide.-intett apa.

Lassú léptekkel odamentem.

Elém tették a rózsaszínes ruhákat, játékokat. Össze vissza dobáltam nem akarom ezt az egészet.

-Nem akarom hogy megszülessen a kishúgom!-ábrándultam ki magamból.

Mérges tekintetek méregettek engem.

-Ezt hogy érted?-kérdezték egyszerre. 

Nem is értettem hogy mindent miért mondtam. Csak leültem a kanapéra és erős bűntudat vette át a testemet. -Ezt úgy mondod, mintha a kishúgod ölte volna meg Max-t. Pedig nem a te barátod szóval Lottie csakis te vagy a hibás.-üvöltött anya.

A szívem összeszorult a kimondott szavak borzalmasan estek. Gondolkozás nélkül elrohantam, felöltözködtem és perceken belül már az iskola előtt álltam. A bőröndömre ülve a kinyújtott pólómmal letöröltem a könnyeimet. 

Egy kis idő múlva rájöttem hogy talán mégis csak az én hibám lenne? Órák múlva megjött a tanár is és az osztály. Bella hozzám tolta a bőröndjét és mesél hogy már mennyire várja. Úgy tettem mintha érdekelt volna. 

-Részvétem.-tette hozzá.

Átöleltem és éreztem hogy még az ő könnyei is potyogtak le a pulcsimra. 

-Gyerekek, mindenki szálljon fel a buszra.-csapta össze a kezét az osztályfőnökünk. 

Az osztály özönlött fel a buszra és mindenki elfoglalta a helyét. Az ablaknak neki támasztottam a fejemet és néztek ki. A szüleim érezhették hogy ide menekülök és mégsem jöttek el. Az út fele gyorsan eltelt. Franciaországba a tenger alatt keltünk át. Nagyon érdekes volt. A Csalagút után pár órába került hogy elérjük Párizs központjába az Eiffel-toronyhoz. Este értünk oda már az egész város világításban volt. 

Életemben először álltam ott. Csodálatos volt. Minden problémám és bajom elszállt. A második emeletre fellifteztünk. A kilátás egyszerűen mesébe illő volt. Sosem hittem volna hogy ide eljutok. 

-Lottie, végre hogy itt vagy.-kiabált valaki a hátam mögül..

Figyelem!

Sziasztok!:)

Most nem új fejezettel jelentkezek hanem a második blogomat mutatom be!

Little Things..

Új blogom KATT!

Remélem feliratkoztok és ez a blog is tetszeni fog! De ezt a blogot is fogom folytatni!

Köszönöm:Fanni.xx

19. fejezet

Sziasztok!

Először is szeretném nem tudom hogy mikor is de ennek a blognak hamarosan vége. De egy jó hír kezdek egy másik blogot. Azért döntöttem így egyre kevesebb olvasóm van és az új blogommal hát ha nagyobb szerencsém lesz.
Az új blogom trailere KATT!
De mielőtt új fejezet ma van a One Direction 3. születésnapja. El se hiszem már három éve csalnak mosolyt az arcunkra! 

Íme a 19. fejezet!:*

*Lottie*

Mikor Dávid ott állt előttem ledermedtem. Max mögém bújt nagyon félt tőle. Mutogatta a sebeit közben sajnálgatta magát.

-Ezt Harry csinálta?-kérdeztem csendben.

Talán annyira halkan hogy nem is lehetett érteni. De láttam hogy felfogta hiszen biztosan bólogatta a fejét. Ahogy ott ácsorgott előttem egyre jobban féltem.

-Lottie hívjuk a rendőrséget.-suttogta halkan Max.

Megráztam a fejemet. Mélyen belenéztem a szemébe de egy érzelmet sem lehetett leolvasni. Olyan volt, mint egy kavics. Álltunk egymás előtt némán és reménykedtem a jövőbe.

-Menj már el!-kiáltott egyet Max és elém állt. Dávid vágott egy gonosz oldal mosolyt és belenyúlt a hátsó zsebébe. Azt hittem hogy itt lesz az úton az utolsó perceink e világon. Ott állt egy pisztollyal a kezében. 

A fegyver felén irányította és lőtt egyet. Max elé ugrottam de túl késő volt. Az öcsém a földön feküdt körülötte vér foltokkal. Dávid a helyszínről elrohant és menekült a Nap irányába. 

-Anya, apa hívjatok mentőt.-ordítottam torkom szakadtából.  

A pólómmal próbáltam felitatni a sebet kisebb nagyobb sikerrel. A mentő perceken beül meg is érkezett és Max-et a közeli kórházba vitték. A szüleimmel gyorsan autóba szálltunk és követtük a járművet. A testvéremet bevitték a műtőbe és várnunk kellett. Lementem a recepcióhoz ahol srácok beléptek az ajtón. Örültem a jelenlétünknek odafutottam hozzájuk és szorosan átöleltem őket. Nagyon örültem hogy itt vannak és most így hatan felmentünk az első emeletre hát ha már van valamilyen fejlemény. Még semmi. Max már egy órája van a műtőben minden perc ideg tépő volt mindenki számára. 

-Elnézést, maguk Max Henderson hozzátartózói.-állított meg minket egy doktor.

Félve bólogattunk féltünk a választól.

-Sajnos a testvérük nem élte túl a lövést. Részvétem.-elhadarta a mondani valóját.

-MIÉRT?!-leültem és ordítottam.

Zokogtam a kórház közepén. El sem hiszem meghalt. Meghalt Max. Aki mindig mellettem állt és megvédett.

-Nyugodj meg.-bújt hozzám Niall.

Még az ő szeméből is kicsordultak a könnyek. Nagyon jó kapcsolata volt vele.

Mikor haza érkeztünk a házban nagyon nagy csend volt. A falra kitettem az öcsém képét és egy gyertyát alá. A kedvenc virágát a gyertya mellé tettem. Még mindig csak sírtam. Az ilyenen nem lehet túllépni. 

Leültem a kanapéra és, mint mindig bambultam magam elé.

-Minden rendben?-ült le mellém Louis.

Megráztam a fejemet és a véres pólómmal letöröltem a könnyeimet.

-Most hogy ő meghalt hamarosan megszületik a kishúgom olyan érzésem van, mintha egy angyal most hagyta el a világot de gy angyal még csak most fog belecsöppenni.-mondtam sírva és Louis vállára hajtottam a fejemet..

Remélem tetszett!:)

18. fejezet

Sziasztok!:)

Íme a 18. fejezet!

*Lottie*

Idegesen elfordítottam a fejemet és csak a vizet bámultam. Harry türelmetlenül ült mellettem valamit még mondani akart de egy lendülettel felálltam és elmentem. Utoljára visszapillantottam láttam ahogy a göndör a partról kavicsokat dobál. De mi bánhatja ennyire és, miért fél elmondani. A sírást visszatartottam hazáig. Feliparkodtam a lépcsőt és egy csapással becsukódott az ajtóm. Falnak neki dőlve az arcomat a tenyerembe temetve sírtam. A könnyek úgy csurogtak végig az arcomon, mint esőzéskor a háztetőn a esőcseppek.

A puha szőnyegemre lefeküdve a hasamat átkarolva és csak bámultam magam elé. Mikor az ajtó kinyílt megijedtem, de ugyanabban a pózba maradtam. Az ismeretlen személy lefeküdt mellé és megfogta a karomat.

-Sajnálom.-suttogta.

A lágy hangja végig járta a testemet. Felpattantam és a találgatásom igazzá vált. Harry volt. Szomorúan ült a földön a hátát neki támasztva a falnak. Némán voltunk egymás mellett és a csókon kattogott az agyam

-Mi volt ez az egész.-törtem meg a csendet.

Harry értelmetlenül rám szegezte tekintetét és csak legyintett egyet.

-Ezt nem lehet így elintézni.-egyre idegesebb voltam.

A göndör a mondatot hallva megragadta a karomat és mélyen a szemembe nézett. A zöld szín összekeveredett a szeretettel és a dühvel. 

-Mit jelent ez az egész?-kérdezte gúnyosan.

Harry kezeit hozzá vágta a falnak. Szenvedett. Olyan volt mintha egy állat még a ketrecben aki kiakar szabadulni és szabad akar lenni. Sörnyű volt Harry-t így látni. De még a düh erősebb volt a szeretetnél.

-Mondj el mindent!-kiabáltam.

-Basszus Lottie, a csók azért volt, mert szeretlek!-ordított.

A levegő elvitte a hangját a Föld minden pontjában. Az állat kiszabadult, Harry pedig megkönnyebbült. Már minden tiszta volt. A göndör az ajtó előtt guggolt és a fejét letette a küszöbre. Oda ültem hozzá és végig simítottam az ujjamat a hátán.

-Sajnálom de ez az érzés viszonzatlan.-mondtam.

Harry felállt az ujjait összekulcsolta a tarkója mögött.

-Tudom, és azt is hogy nem csak én szeretlek a bandából de ennyi legyen elég. Az meg hogy Dáviddal mi lett az kapta amit érdemelt.-válaszolt minden kérdésemre.

Gondolkozás nélkül kicsapta az ajtót és elment. Próbáltam utána futni de az utcán a fél világosban kezdett elhalványulni Harry alakja. 

-Mi történt?-kérdezte Max a fejét csóválva.

A fejemet megráztam és bementem. A jelenetek és az érzéseim kavarogtak bennem. Nem is tudtam hogy mit érzek.

-L-L-Lottie-dadogott Max.

Megfordultam és a Föld velem együtt forgott.

-Nézd mit csinált a drága jó szerelmed.-mondta durván Dávid..

Sajnálom hogy ilyen rövid lett. De azért remélem tetszik!xx

17. fejezet

Sziasztok!:)

Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam és ezt köszönöm nektek!:)

Íme a 17. fejezet!

Jó olvasást!:)

*Lottie*

Apa átkarolta anyát és összekulcsolták az ujjaikat. Boldogság öntötte el a házat és éreztem hogy most nem szomorú tényekkel állnak elénk. Kíváncsi tekintetek méregették a szüleimet. Ahogy egyre jobban húzták az időt annál inkább remegett a testem.

-Max, Lottie-fordult felénk apánk.-Anyátok szíve alatt van a ti kishúgotok.-folytatta.

Mikor meghallottam el tudtam volna repülni annyira boldog voltam. Minden rosszat kitöröltem a gondolataimból és csak egy szó lebegett az arcom előtt. Húgom. 

-Eddig azért nem mondtuk el, mert még folyamatban voltak a vizsgálatok és nem akartuk hogy ezen stresszelejetek.-mondta könnyes szemekkel anya végül.

Rögtön felálltam és átöleltem őket. Annyira boldog voltam hogy az leírhatatlan. Mikor a szüleim befejezték a beszámolót Max komótosan felállt és kivonult a szobából.

-Majd utána megyek.pattantam fel.

Furcsálltam Max reagálását. Nem örült a hírnek, de hiszen ez fantasztikus. Vegyes érzelmes kavarogtak a testemben mikor odaértem a hintához ahol Max egyedül üldögélt. Leültem mellé és csak magunk elé meredtünk.

-Nem örülsz a hírnek?- törtem meg a csendet.

-Dehogynem, megszületik a kicsi és anyának és apának már ránk nem is lesz ideje.-szólalt meg csalódottan.

-Nem inkább rád?-néztem rá fürkésző tekintettel.

Nem nézett a szemembe inkább a talpával a fű csomót rugdosta mintha olyan érdekes lett volna.

-Már teljesen értem. Félsz attól hogy csak középső gyerek leszel. Hidd el mikor téged jelentettek be ugyan így éreztem.-próbáltam megnyugtatni. 

-Hogy tetted túl magad ezen?-szólalt meg végül.

-Hát úgy mikor meghalt nagypapa nagyon szomorú voltam, és egyszer csak telibe hánytad anyát amin jól szórakoztam utána az járt a fejembe hogy nem is rossz egy kis tesó. Szóval a lényeg egyszer majd a kishúgunk is fog olyan tenni amitől egyszer csak megszereted.-mondtam mosolyogva.

Max csak bólintott egyet és átölelt.

 A csillagok ragyogtak az égen már minden csendesült el de mi a hintaszékbe akkor is nevettünk és hülyéskedtünk.

-Minden rendben?-dugta ki a fejét Niall.

Max hevesen bólogatott és berohant a házba gratulálni. A szőke csak leült mellém és engem nézett.

Furcsán néztem rá valamit mondani.

-Csodálatos anyuka leszel.-nyögte ki végül.

A mondatán elmosolyodtam és mindketten felálltunk és úgy vonultunk be a többiekhez.

*MÁSNAP*

Reggel boldogan ébredtem és szokás szerint apával és Max-szel mentem iskolába. Bella és Beck a kapu előtt vártak. Rögtön odafutottam hozzájuk és elmeséltem a történetet.

-Hiszen ez fantasztikus.-mondták egyszerre.

A mai nap csak a kirándulásról volt szó két nap és indulunk. Else hiszem hogy majd az Eiffel-torony lábánál fogok állni. Annyira hihetetlen. Míg ezek a gondolatok járkáltak a fejemben nem is hallottam hogy Bella hozzám beszélt.
-Lottie hahó.-ábrándított ki a gondolataimból.
Megráztam a fejemet azzal jelezve hogy most már figyelek.
-Dávidot azóta láttad?-kérdezte komolyan.
Az arcomról lefagyott a mosoly és gondolkoztam hogy mit is válaszoljak. Hiszen találkoztam vele, de Harry azt kérte hogy senkinek nem mondjam el. De vajon miért?
-Öhm nem de most mennem kell.-hazudtam és azzal a lendülettel felálltam.
Bella a fejét csóválva rám nézett érezhetett valamit hogy nem voltam vele igaz.
Harry-vel kellett beszélnem hiszen nem tudtam hogy mit is követett el és féltem hogy olyat amit egész életében bánni fog. A ház előtt Harry csak ült és maga elé nézett. Lenyeltem a félelmeimet és

egyenesen felé közeledtem.
-Ha az a délután a kérdésed inkább fel se tedd!-rám se nézett.
A szám szélét rágva próbáltam kérdezni valamit de egy szót sem tudtam kihúzni belőle. Féltem de nagyon. Egy durva beszólása után az arcomat a tenyerembe temetve sírtam és futottam a Temze partjáig.
-Bocsánat, minden rendben?-simította egy lágy kéz a hátamat.
Felnéztem és egy csodálatos szép számpárral találkozott a tekintetem. Végül csak beszélgettünk de a történetet nem mesélte el. Egyszer csak közelebb ült hozzám és az arca fény sebességgel közeledett az enyémhez a szája vakumként tapadtak az enyémhez.

Szorosan átfogta a derekamat és magához húzott. A hajamat a fülem mögé tette és éreztem hogy végig hogy kezét végig simítja az oldalamon. A hosszú csók végén rá furcsa tekintettel rá néztem de az ő szeméről a megkönnyebbülés volt leolvasható...

Remélem tetszett továbbra is várom a véleményeket! 

Második díjam!

Sziasztok!:)

Most nem új fejezettel hanem a blogom megkaptam a 2. díjat! El se hiszem ezt az egészet. Most már érzem azt hogy amit csinálok azt szeretik. Köszönöm 4035 oldalmegtekintést és a 15 feliratkozót!:)
A díjat pedig köszönöm niaa.-nak!:)

A feladat: 
Írj tíz dolgot magadról!
Válaszolj a neked feltett tíz kérdésre!
Tegyél fel tíz kérdést!
Küldd el tíz blognak a díjat!

Tíz dolog rólam:

1. Utálom a pókokat.

2. A legjobb barátnőim utálják az 1D-t de csak miattam elfogadják.

3. Eljutottam a két kedvenc városomba Párizsba és Londonba♥!

4. Régen nem szerettem olvasni.

5. Félek az oltásoktól.

6. Nem szeretem a vajat.

7. Még soha életembe nem csípett meg darázs.

8. Régebben a biológiát nem szerettem de egy verseny miatt az egyik kedvenc tantárgyam lett.

9. Kiskoromban földig érő hajat szerettem volna.

10. Nincsen unokatesóm.

Tíz kérdésre válaszolok:

1. Mikor kezdtél el blogolni? Május:)

2. Bele tudod élni magadat a történetedbe? Vagy ha nem, akkor kiébe? (Lehet könyv is.) Igen, talán ez is segít az írásban.

3. Melyik szereplő a kedvenced a blogodról?Max:)

4. Mi ad ihletet?Blogom az érzéseimet tükrözi. Talán a mindennapok.:)

5. Játszol valamilyen hangszeren?Nem.

6. Ha nem, szeretnél? / Ha igen, min? Mennyi ideje?Szeretnék gitáron.

7. Szerinted létezik fiú-lány barátság?igen

8. Hány évesen tudtad meg, hogy nincs Mikulás?körülbelül 7 évesen

9. Mi a kedvenc tantárgyad?Irodalom, német, biológia.

10. Hogy hívják a kedvenc tanárodat? Anita néni és Angi néni(':

Tíz kérdésem:

1. Mi ad ihletet?

2. Van testvéred?

3. Van háziállatod?

4. Mióta írod a blogodat?

5. Miért kezdtél el blogot írni?

6. Milyen tanuló vagy?

7. Szeretsz olvasni?

8. Sportolsz valamit?

9. Játszol valamilyen hangszeren?

10. Kedvenc hónapod?

Akiknek küldöm:

Mostanában nem szoktam blogokat olvasni ezért nem tudom küldeni.

Köszönöm még egyszer!:))

16. fejezet

Sziasztok!:) 

Most már haza jöttem a kirándulásról. Angliában voltam. Csodaszép volt. De először is szeretnék Boldog Születésnapot kívánni Eleanor-nak.:) 

Íme a 16. fejezet!

*Lottie*

Oldalra fordulva a szememet kinyitva a zord kórtermet láttam. Minden csupa fehér. Lehetett hallani ahogy kint szemerkél az eső. Az ágyak egymás mellett állva várták a betegeket. A redőny résein egy kis napfény beszivárgott. A szobában sötétség volt talán ezért nem is volt olyan jó kedvem. Lassan felálltam a papucsomba beledugtam a lábamat és kibaktattam a folyosóra. Mindenkinek a kedve a mínuszt ütötte. Szomorkás arcokkal járkáltak az emberek. Elmentem a büféhez és vettem egy szendvicset meg egy teát.

Az ajtó csapódott és Zayn lépett be egy csokor rózsával a kezében. Boldogan lépkedtem felé.

-Szia, ez a tiéd nem tudom kitől van.-ölelt át közben pedig mosolygott.

Fürkésző tekintettel rá néztem majd megszagoltam a virágot nagyon jó illata volt.

-Gyere üljünk le.-tereltem el a szót.

Rengeteget beszélgettünk érdeklődött irántam. Boldogan meséltem neki hogy holnap engednek ki a kórház kapuján. 

-Vigyázz magadra.-búcsúztunk el.

Boldogan bólogattam. A virágot a kezembe fogtam és megnéztem rajta a címkét.

" Gyógyulj meg és vigyázz magadra! " 

NH.

Boldog szempárral néztem mondatot és hevesebben vert a szívem. Niall volt nagyon aranyos tőle. Gyors léptekkel felmentem a szobámba most hogy Zayn meglátogatott Nial-tól kaptam csokrot úgy éreztem hogy már a kórház is színes lett, mindenki boldog lett és az az épület már nem zord. Mosolyogva ültem le az ágyamra és a csokrot vázába tettem. Csak úgy üldögéltem ott a lábamat lóbáltam és csak magam elé meredtem. Míg azon ajtón be nem lépett Bella. Róla talán azt kell tudni hogy szerintem a legjobb barátnőm lett mióta itt lakok mindig meghallgat és bármi van segít. Csodálatos egy ember.

-Vagy egy nagyon jó hírem.-közölte gyorsan.

Furcsán rá néztem és vártam a mondat folytatását.

-A tavalyi évben elmaradt az osztálykirándulás amit ebben a hónapban fogunk pótolni úgy hogy te is részt vehetsz.-mondta boldogan és hadarva.

Elkerekedett a szemem és mosolyogva átöleltem. Oda adta a papírt amin az szerepelt hogy négy napos kirándulásról van szó. Kettő napot töltünk Párizsban kettőt pedig London és környékén. A délutánom hamar eltelt a szüleim is bent voltak és Niall-nak külön megköszöntem a rózsát. A bőröndön ülve a recepciónál vártam a záró jelentést. A legnagyobb meglepetésemre az ajtón nem a szüleim hanem Harry lépett be. 

Mosolyogva átölelt majd megfogta a táskákat és egyenesen az autóba tette.

-Jó látni újra.-mondta valaki a hátunk mögött.

Mindketten megfordultunk a tengelyünk körül. Harry annyira megijedt, mint én a kezemet megfogta és gyorsan maga mellé húzott. Szorosan fogta a csuklómat ahogy egyre közelebb jött hozzánk Dávid. 

-Szállj be a kocsiba.-suttogta a fülembe.

Sietősen iparkodtam az ajtó felé. Belenéztem Dávid szemébe és a gyűlölet volt még mindig leolvasva. Kintről nem hallottam semmit. Harry perceken belül beszállt az autóba és idegesen elhajtott a parkolóból. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Haza érve mindenki izgatottam ülte körbe anyát és apát. 

-Ne mondd el hogy találkoztunk Dáviddal.-rántotta vissza Harry.

Furcsán rá néztem már minden járt a fejembe hogy mit tehetett. Lehuppantam egy székre és kíváncsian néztem anyáékra.

-Lenne egy nagy bejelentésünk.-mondták egyszerre.

-Megint elköltözünk?-nevetett fel Max.

A mondata után mindenki jól szórakozott de a szüleim megrázták a fejüket.

-Nem, hanem..

Várom továbbra is a véleményeket!:)

Figyelem!

Sziasztok!:)

Most nem új fejezettel jelentkezek, hanem egy hétig nem leszek számítógép közelébe és így biztos nem tudok új fejezetet írni. De ha haza érek akkor majd jelentkezek! De addig is iratkozzatok fel és írjatok véleményeket!:)

Köszönöm : Fanni.xx

15. fejezet

Sziasztok!

Először meg szeretném köszönni a 11 feliratkozót és a 3242 oldalmegtekintést!:)

Akkor jön az új fejezet!:)

*Lottie* 

Élek. A rám kötött gépeknek köszönhetem hogy újra láthatom a napfényt, hallhatom a madarak csiripelését és beleszívhatok újra a friss levegőbe. Oldalra nézve a kezemet látva be volt kötve és és egy aranyos ég kék szempárral találkozott tekintetem. Az öcsém megfogta a befásízott karomat. Ahogy hozzá érintette a kezét nagyon csípett és ezért felszisszentettem.
-Bocsánat!-vette le a kötésről a tenyerét és elmosolyodott.
Az arcomon nekem is megjelent egy halvány mosoly.

*Niall*

Gyorsan futottunk a kórház felé ahol feküdt Lottie. A mellekasam már szúrt és hevesebben vettük a levegőt. Rettegtem hogy már nem láthatom újra Lottie-t nem nézhetek bele a szép szemeibe és sose beszélhetek vele. Míg ezek a gondolatok jártak a fejemben minden egyes perc kínzás volt. Ahogy felértünk az emeletre megkerestük a kezelőorvosát.
-Jó estét, maguk Lottie Henderson még hozzátartozói?-köszönt.
-Igen, túlélte?-rögtön rátértem a tárgyra.
Ahogy a doktor ránk nézett látta hogy aggódtunk a szívem még hevesebben vert a lábam a földhöz gyökerezett és Lottie arca lobogott előttem.
-Igen túlélte!-mondta mosolyogva.
A nagy csendben lehetett hallani ahogy mindenkinek leesett a nagy kő a szívéről. Boldogan siettünk tovább a kiadott kórteremhez.

*Lottie*

A családom elmeséltek mindent részletesen. Látszott rajtuk hogy aggódtak. Én is féltem hogy nem láthatom újra őket. Az események, mint egy filmi úgy játszódott le folyamatosan. Borzalmas volt. Ahogy az ajtó kinyílt öt ijedt fiú lépett be. Rögtön odajöttek és csak kérdezősködtek. Megmutattam nekik a sebem félelmekkel tele hallgattak.

A kis beszámoló után próbáltak felvidítani akaratlanul mindig elmosolyodtam. Jó volt őket újra látni, velük újra beszélni és megérinteni őket. A fehér ajtó újra kinyílt és soha nem örültem még így. A küszöbön át lépett Bella és Beck. 

-Lottie hogy vagy?-tártva szemekkel kérdezősködött.

Elmosolyodtam és megvontam a vállamat. A szemük sugározta a félelmet és az aggodalmat. Bella nem bírta sokáig odajött hozzám és átölelt. Jó volt érezni hogy van egy igaz barátnőm. 

Az óra az éjfélt ütötte mikor az utolsó vendég is kilépett a szobából. Mosolyogva integettem nekik már ők is sokkal boldogabbak voltak. A fal felé fordultam a vállamra tettem a takarót és lehunyódott a szemem. Már nem is emlékeszem mikor feküdtem le mosolyogva..

Várom tőletek továbbra is a véleményeket!:) 

Első díjam:)

Sziasztok!:)

Most nem új fejezettel jelentkezek hanem megkaptam életem első díját!:)) Sosem hittem hogy fogok kapni és most már nagyon örülök hogy elkezdtem blogot írni!:)) Emlékszem mikor megírtam az 1. fejezetet és féltem hogy milyen lett mikor az osztálytársaim megdicsérték és ők kérték hogy folytassam, és ezt nagyon köszönöm nekik♥! A díjat köszönöm: NdaCicushka♥-nak:))

 Szabályok:

• Írj 11 dolgot magadról!
• Válaszolj 11 kérdésre!
• Tegyél fel 11 kérdést!
• Küldd tovább 11 embernek

11 dolog magamról!

 1. Mielőtt nem voltam még Directioner rocker voltam.

 2. más vagyok, mint a többi lány.

 3. Nem vagyok jó testnevelésből de mindig próbálkozom.

 4. Fogszabályzóm van.

 5. Mikor megnéztem a Ted-et megkönnyeztem. 

 6. Kedvenc könyvem a Szent Johanna Gimi♥!

 7. Nagyon szeretek zenét hallgatni.

 8. Nagyon szeretek a barátaimmal biciklizni.

 9. Nagyon szeretek enni mégsem hízok.

 10. Felnőttkén majd pszichológus szeretnék lenni.

 11. Szeretek énekelni de nagyon rossz hangom van.

 Válaszolj 11 kérdésre!

1. Mi a kedvenc számod? - One Direction - Little Things♥.
2. Milyen nyelveket szeretnél (még) tanulni? - Angol, francia:)
3. Van Twittered? - Van.
4. Szereted T.Mills-t? - Nem nagyon hallgatom.
5. Mikor látogatsz el a blogodba? Mindennap vagy csak mikor felteszed a rész? - Mindennap.
6. Szoknya vagy nadrág? - Nadrág:)
7. Kedvenc hónapod? - Június.
8. Van olyan kiegészítőd vagy ruhadarabod ami nélkül nem tudnál élni? - Nincs.
9. Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre? - A házamat.:D
1O. Kedvenc sorozat? - Jóban Rosszban♥!!

Tegyél fel 11 kérést!

 1.  Szereted az 1D-t? -
 2. Sportolsz valamit? -
 3. Mi a horoszkópod? -
 4. Szereted a Little Mix-et? -
 5. Van kötelező olvasmányod? -
 6. Van testvéred? -
 7. Van valamilyen háziállatod? -
 8. Ki a példaképed? -
 9. Mióta írod a blogodat? -
 1O Van kedvenc könyved? -
 11. Ha választhatnál mi lenne a szuper erőd? -

 Küldd tovább 11 embernek!

Nem tudom most sajnos senkinek küldeni!

14. fejezet

Sziasztok!:)

Késve, de íme a 14. fejezet!

*Lottie*

A papírt szorosan a kezembe fogtam és lefutottam. A szívem a torkomba dobogott a düh elöntötte a testemet és csak egy célom volt Dávid örökre eltűnjön. A lentiek a szemeivel méregettek engem már Max is itthon volt. Én csak sírtam és összeestem. Valaki odaguggolt hozzám és a lágy kezét a hátamon végig simította. Felnéztem a és Zayn ült mellettem. A levelet kivette a kezemből és lassan ő is elolvasta. Mindenki köré gyűlt és a papír járt kézből kézbe. már mindenki megértette hogy miért sírtam. A könnycseppeket letöröltem az arcomról és felálltam.

-Nyugodj meg.-fogta meg a kezemet Harry és motyogta.   

-Hogy nyugodjak meg. Mind élet veszélyben vagyunk. Mindenkivel végezni fog akt szeretek, és engem fog utoljára hogy szenvedjek.-ábrándultam ki magamból.

Minden szempár csak rám meredt és csodálkoztak. Soha életemben nem kiabáltam még így. Talán így láthatták hogy mennyire is félek. Lefagytam és csak álltam ott előttük tanácstalanul. Így hát Zayn kezéből kirángattam a levelet és gondolkozás nélkül kiviharzottam a házból. Egy kis idő múlva már egy erdőben találtam magam és leültem egy padra. 

A zsebemből elvettem a vizes, gyűrődött levelet és letettem magam mellé. Egy kis gondolkozás után tárcsáztam Bella számát mindenféleképpen ki kellett valakinek önteni a lelkemet. Bella sietve közeledett felém. Megijedt, hiszen egy sápadt lány egy erdőben egyedül ücsörög. 

-Mi a baj mi történt?-kérdeztet hadarva.

Én egy szót sem szólva a kezébe nyomtam a papírt. A szája elé kapta a kezét és átölelt. A kezét a szőke hajamon végig simította éreztem hogy még ő is megijedt. Leültünk a padra és minden részletet elmeséltem. Néhány mondatnál még az ő szeméből is a könny kicsordult. Volt néhány perc hogy csak ültünk egymás mellett némán. Nehéz volt mindent elmondani nagyon félek.

*Niall*

Lotti már régen elment mindannyian aggódtunk nehogy valami hülyeséget csináljon. Max-szel ültünk az ágyon és egyszer csak rám nézett.

-Ti együtt vagytok Lottie-val?-kíváncsiskodott.

Értelmetlenül néztem rá és csak megráztam a fejemet. Megvonta a vállát és tovább nyomkodta a telefonját. Felálltam és leültem az ebédlőbe. Ahol néma csend volt lehetett hallani az óra ketyegését és kintről a madara csiripelését. Mrs. Henderson sütött főzött hiszen ma jönnek hozzájuk vendégek.

*Lottie*

Este tévedtem haza. Mikor kinyitottam az ajtót mindenki aggódva nézett rá, én csak felakartam menni de apa rám parancsolta hogy üljek le. Míg anya főztjét ettük Mr. Stewart többször is rám szegezte a tekintetét, mint kellene. Mikor a vacsorát elfogyasztottuk felajánlottam hogy elmosogatok bementem a konyhába. Hallottam hogy valaki közeledik felém így hát megpördültem a tengelyem körül és Mr. Stewart előtt találtam magam. 

-Valamiben segíthetek?-kérdeztem.

-Úgy nézek ki, mint akinek segíteni kellene.-válaszolt.

Megfogta a kezemet egy gonosz oldal mosollyal rám nézett és neki vágott a falnak. A nyakamat elkezdte csókolgatni és letépte a pólómat.

Próbáltam ellökni magamtól de nem sikerült. Az a hasamon végig húzta a kezét és folytatta a tervét. A pulton láttam egy kést próbálta a felé közeledni. Egy idő után már a nadrágom is a földön hevert. Azt hittem hogy meg fog erőszakolni. De a szúró fegyvert a kezembe fogtam és felé irányítottam

-Tedd le a kést kislány.-mondogatta.

Én kitartóan tartottam a kést de ő kéz csavarással elvette. Előtte álltam egy fehérneműben és féltem hogy most mi fog történni. Próbáltam kiabálni de ő befogta a számat és a fegyvert a nyakamhoz helyezte. Mikor a szüleimet láttam még egy kis reményt láttam hogy még túlélem. De ő a kést a kezemen átszúrta és összeestem minden kezdett elhalványulni. Egy idő után a megerőszakoló is mellettem feküdt és vérzett az orra. Végül behunyódott a szemem és lepergett előttem az életem.

Várom tőletek továbbra is a véleményeket!