16. fejezet

Sziasztok!:) 

Most már haza jöttem a kirándulásról. Angliában voltam. Csodaszép volt. De először is szeretnék Boldog Születésnapot kívánni Eleanor-nak.:) 

Íme a 16. fejezet!

*Lottie*

Oldalra fordulva a szememet kinyitva a zord kórtermet láttam. Minden csupa fehér. Lehetett hallani ahogy kint szemerkél az eső. Az ágyak egymás mellett állva várták a betegeket. A redőny résein egy kis napfény beszivárgott. A szobában sötétség volt talán ezért nem is volt olyan jó kedvem. Lassan felálltam a papucsomba beledugtam a lábamat és kibaktattam a folyosóra. Mindenkinek a kedve a mínuszt ütötte. Szomorkás arcokkal járkáltak az emberek. Elmentem a büféhez és vettem egy szendvicset meg egy teát.

Az ajtó csapódott és Zayn lépett be egy csokor rózsával a kezében. Boldogan lépkedtem felé.

-Szia, ez a tiéd nem tudom kitől van.-ölelt át közben pedig mosolygott.

Fürkésző tekintettel rá néztem majd megszagoltam a virágot nagyon jó illata volt.

-Gyere üljünk le.-tereltem el a szót.

Rengeteget beszélgettünk érdeklődött irántam. Boldogan meséltem neki hogy holnap engednek ki a kórház kapuján. 

-Vigyázz magadra.-búcsúztunk el.

Boldogan bólogattam. A virágot a kezembe fogtam és megnéztem rajta a címkét.

" Gyógyulj meg és vigyázz magadra! " 

NH.

Boldog szempárral néztem mondatot és hevesebben vert a szívem. Niall volt nagyon aranyos tőle. Gyors léptekkel felmentem a szobámba most hogy Zayn meglátogatott Nial-tól kaptam csokrot úgy éreztem hogy már a kórház is színes lett, mindenki boldog lett és az az épület már nem zord. Mosolyogva ültem le az ágyamra és a csokrot vázába tettem. Csak úgy üldögéltem ott a lábamat lóbáltam és csak magam elé meredtem. Míg azon ajtón be nem lépett Bella. Róla talán azt kell tudni hogy szerintem a legjobb barátnőm lett mióta itt lakok mindig meghallgat és bármi van segít. Csodálatos egy ember.

-Vagy egy nagyon jó hírem.-közölte gyorsan.

Furcsán rá néztem és vártam a mondat folytatását.

-A tavalyi évben elmaradt az osztálykirándulás amit ebben a hónapban fogunk pótolni úgy hogy te is részt vehetsz.-mondta boldogan és hadarva.

Elkerekedett a szemem és mosolyogva átöleltem. Oda adta a papírt amin az szerepelt hogy négy napos kirándulásról van szó. Kettő napot töltünk Párizsban kettőt pedig London és környékén. A délutánom hamar eltelt a szüleim is bent voltak és Niall-nak külön megköszöntem a rózsát. A bőröndön ülve a recepciónál vártam a záró jelentést. A legnagyobb meglepetésemre az ajtón nem a szüleim hanem Harry lépett be. 

Mosolyogva átölelt majd megfogta a táskákat és egyenesen az autóba tette.

-Jó látni újra.-mondta valaki a hátunk mögött.

Mindketten megfordultunk a tengelyünk körül. Harry annyira megijedt, mint én a kezemet megfogta és gyorsan maga mellé húzott. Szorosan fogta a csuklómat ahogy egyre közelebb jött hozzánk Dávid. 

-Szállj be a kocsiba.-suttogta a fülembe.

Sietősen iparkodtam az ajtó felé. Belenéztem Dávid szemébe és a gyűlölet volt még mindig leolvasva. Kintről nem hallottam semmit. Harry perceken belül beszállt az autóba és idegesen elhajtott a parkolóból. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Haza érve mindenki izgatottam ülte körbe anyát és apát. 

-Ne mondd el hogy találkoztunk Dáviddal.-rántotta vissza Harry.

Furcsán rá néztem már minden járt a fejembe hogy mit tehetett. Lehuppantam egy székre és kíváncsian néztem anyáékra.

-Lenne egy nagy bejelentésünk.-mondták egyszerre.

-Megint elköltözünk?-nevetett fel Max.

A mondata után mindenki jól szórakozott de a szüleim megrázták a fejüket.

-Nem, hanem..

Várom továbbra is a véleményeket!:)