14. fejezet

Sziasztok!:)

Késve, de íme a 14. fejezet!

*Lottie*

A papírt szorosan a kezembe fogtam és lefutottam. A szívem a torkomba dobogott a düh elöntötte a testemet és csak egy célom volt Dávid örökre eltűnjön. A lentiek a szemeivel méregettek engem már Max is itthon volt. Én csak sírtam és összeestem. Valaki odaguggolt hozzám és a lágy kezét a hátamon végig simította. Felnéztem a és Zayn ült mellettem. A levelet kivette a kezemből és lassan ő is elolvasta. Mindenki köré gyűlt és a papír járt kézből kézbe. már mindenki megértette hogy miért sírtam. A könnycseppeket letöröltem az arcomról és felálltam.

-Nyugodj meg.-fogta meg a kezemet Harry és motyogta.   

-Hogy nyugodjak meg. Mind élet veszélyben vagyunk. Mindenkivel végezni fog akt szeretek, és engem fog utoljára hogy szenvedjek.-ábrándultam ki magamból.

Minden szempár csak rám meredt és csodálkoztak. Soha életemben nem kiabáltam még így. Talán így láthatták hogy mennyire is félek. Lefagytam és csak álltam ott előttük tanácstalanul. Így hát Zayn kezéből kirángattam a levelet és gondolkozás nélkül kiviharzottam a házból. Egy kis idő múlva már egy erdőben találtam magam és leültem egy padra. 

A zsebemből elvettem a vizes, gyűrődött levelet és letettem magam mellé. Egy kis gondolkozás után tárcsáztam Bella számát mindenféleképpen ki kellett valakinek önteni a lelkemet. Bella sietve közeledett felém. Megijedt, hiszen egy sápadt lány egy erdőben egyedül ücsörög. 

-Mi a baj mi történt?-kérdeztet hadarva.

Én egy szót sem szólva a kezébe nyomtam a papírt. A szája elé kapta a kezét és átölelt. A kezét a szőke hajamon végig simította éreztem hogy még ő is megijedt. Leültünk a padra és minden részletet elmeséltem. Néhány mondatnál még az ő szeméből is a könny kicsordult. Volt néhány perc hogy csak ültünk egymás mellett némán. Nehéz volt mindent elmondani nagyon félek.

*Niall*

Lotti már régen elment mindannyian aggódtunk nehogy valami hülyeséget csináljon. Max-szel ültünk az ágyon és egyszer csak rám nézett.

-Ti együtt vagytok Lottie-val?-kíváncsiskodott.

Értelmetlenül néztem rá és csak megráztam a fejemet. Megvonta a vállát és tovább nyomkodta a telefonját. Felálltam és leültem az ebédlőbe. Ahol néma csend volt lehetett hallani az óra ketyegését és kintről a madara csiripelését. Mrs. Henderson sütött főzött hiszen ma jönnek hozzájuk vendégek.

*Lottie*

Este tévedtem haza. Mikor kinyitottam az ajtót mindenki aggódva nézett rá, én csak felakartam menni de apa rám parancsolta hogy üljek le. Míg anya főztjét ettük Mr. Stewart többször is rám szegezte a tekintetét, mint kellene. Mikor a vacsorát elfogyasztottuk felajánlottam hogy elmosogatok bementem a konyhába. Hallottam hogy valaki közeledik felém így hát megpördültem a tengelyem körül és Mr. Stewart előtt találtam magam. 

-Valamiben segíthetek?-kérdeztem.

-Úgy nézek ki, mint akinek segíteni kellene.-válaszolt.

Megfogta a kezemet egy gonosz oldal mosollyal rám nézett és neki vágott a falnak. A nyakamat elkezdte csókolgatni és letépte a pólómat.

Próbáltam ellökni magamtól de nem sikerült. Az a hasamon végig húzta a kezét és folytatta a tervét. A pulton láttam egy kést próbálta a felé közeledni. Egy idő után már a nadrágom is a földön hevert. Azt hittem hogy meg fog erőszakolni. De a szúró fegyvert a kezembe fogtam és felé irányítottam

-Tedd le a kést kislány.-mondogatta.

Én kitartóan tartottam a kést de ő kéz csavarással elvette. Előtte álltam egy fehérneműben és féltem hogy most mi fog történni. Próbáltam kiabálni de ő befogta a számat és a fegyvert a nyakamhoz helyezte. Mikor a szüleimet láttam még egy kis reményt láttam hogy még túlélem. De ő a kést a kezemen átszúrta és összeestem minden kezdett elhalványulni. Egy idő után a megerőszakoló is mellettem feküdt és vérzett az orra. Végül behunyódott a szemem és lepergett előttem az életem.

Várom tőletek továbbra is a véleményeket!