18. fejezet

Sziasztok!:)

Íme a 18. fejezet!

*Lottie*

Idegesen elfordítottam a fejemet és csak a vizet bámultam. Harry türelmetlenül ült mellettem valamit még mondani akart de egy lendülettel felálltam és elmentem. Utoljára visszapillantottam láttam ahogy a göndör a partról kavicsokat dobál. De mi bánhatja ennyire és, miért fél elmondani. A sírást visszatartottam hazáig. Feliparkodtam a lépcsőt és egy csapással becsukódott az ajtóm. Falnak neki dőlve az arcomat a tenyerembe temetve sírtam. A könnyek úgy csurogtak végig az arcomon, mint esőzéskor a háztetőn a esőcseppek.

A puha szőnyegemre lefeküdve a hasamat átkarolva és csak bámultam magam elé. Mikor az ajtó kinyílt megijedtem, de ugyanabban a pózba maradtam. Az ismeretlen személy lefeküdt mellé és megfogta a karomat.

-Sajnálom.-suttogta.

A lágy hangja végig járta a testemet. Felpattantam és a találgatásom igazzá vált. Harry volt. Szomorúan ült a földön a hátát neki támasztva a falnak. Némán voltunk egymás mellett és a csókon kattogott az agyam

-Mi volt ez az egész.-törtem meg a csendet.

Harry értelmetlenül rám szegezte tekintetét és csak legyintett egyet.

-Ezt nem lehet így elintézni.-egyre idegesebb voltam.

A göndör a mondatot hallva megragadta a karomat és mélyen a szemembe nézett. A zöld szín összekeveredett a szeretettel és a dühvel. 

-Mit jelent ez az egész?-kérdezte gúnyosan.

Harry kezeit hozzá vágta a falnak. Szenvedett. Olyan volt mintha egy állat még a ketrecben aki kiakar szabadulni és szabad akar lenni. Sörnyű volt Harry-t így látni. De még a düh erősebb volt a szeretetnél.

-Mondj el mindent!-kiabáltam.

-Basszus Lottie, a csók azért volt, mert szeretlek!-ordított.

A levegő elvitte a hangját a Föld minden pontjában. Az állat kiszabadult, Harry pedig megkönnyebbült. Már minden tiszta volt. A göndör az ajtó előtt guggolt és a fejét letette a küszöbre. Oda ültem hozzá és végig simítottam az ujjamat a hátán.

-Sajnálom de ez az érzés viszonzatlan.-mondtam.

Harry felállt az ujjait összekulcsolta a tarkója mögött.

-Tudom, és azt is hogy nem csak én szeretlek a bandából de ennyi legyen elég. Az meg hogy Dáviddal mi lett az kapta amit érdemelt.-válaszolt minden kérdésemre.

Gondolkozás nélkül kicsapta az ajtót és elment. Próbáltam utána futni de az utcán a fél világosban kezdett elhalványulni Harry alakja. 

-Mi történt?-kérdezte Max a fejét csóválva.

A fejemet megráztam és bementem. A jelenetek és az érzéseim kavarogtak bennem. Nem is tudtam hogy mit érzek.

-L-L-Lottie-dadogott Max.

Megfordultam és a Föld velem együtt forgott.

-Nézd mit csinált a drága jó szerelmed.-mondta durván Dávid..

Sajnálom hogy ilyen rövid lett. De azért remélem tetszik!xx